Matolcsy György, az MNB elnöke gondosan becsomagolva ugyan, de határozott kritikát fogalmaz meg a kormány jelenlegi gazdaságpolitikájával, illetve oktatási és egészségügyi szakpolitikájával szemben.
El akartak temetni minket, de nem tudták, hogy magok vagyunk… – ősi mexikói mondás. Ezzel az idézettel indítja a Növekedés.hu-n megjelent cikkét Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke. Az idézetet a cikk alapján kétféleképpen értelmezhetjük. Vonatkozhat a magyarokra, akiket külső erők – esetleg a Amerikai Birodalomként (nagy kezdőbetűkkel írva, mintha létező állam lenne) emlegetett USA és feltehetően szövetségesei – el akartak ásni, de a 2010. utáni vezetéssel az élen bebizonyították, hogy a föld alól is képesek felnőni.
Vagy esetleg vonatkozhat az Orbán Viktor vezette kormányokra, amelyek közül az elsőt 2002-ben elhantolta egy sorsdöntő választás. Az MNB feje szerint akkor nem csak egy választást veszített el az ország, hanem ezzel együtt a felzárkózás terén is egy egész évtizedet. Így az 1998 és 2002 közt regnáló vezetés 2010-es visszatérte jelezheti azt, hogy van olyan életerős élcsapata az országnak, amely a föld alól is képes előbújni.
Matolcsy a rendszerváltás utáni összes nem fideszes kormányt hantolja el, majd megállapítja, hogy
„2010 után sok mindent megértettünk, de nem mindent, ami a sikeres felzárkózáshoz szükséges”.
Az MNB elnöke szerint jó a magyar vezetés pénzügyi politikája, mert csökkenti az államadósságot, pénzbőséget teremt a gazdaságban, nem kér a külső megszorítási tanácsokból. A geopolitikai kihívásokra is jó válaszokat ad, egyebek mellett azért, mert kivédi az EU túlzásait, falat húz a nemkívánatos migráció elé, elismeri Oroszország helyét Európában és nyit kelet felé.
„Kevésbé értjük azonban a technológia új kihívásait – fogalmaz meg bírálatot. – Még nem értjük, hogy teljes versenyképességi fordulat nélkül a hozzánk érkezett import tőke csak szigetként működik tovább, mert nincs hová kötődnie.”
Ezzel teljes technológiai, hatékonysági átalakulást sürget a magyar tulajdonú vállalatoknál, amelyek egy nem jelentéktelen részét a szakértők bizony a kormányhoz közel állónak tartják.
Ennek tükrében érhető, hogy a jegybankelnök a világ élvonalába (az első 200 közé) tartozó egyetemeket szeretne látni Magyarországon, mert ezek nélkül az új technológia nem képes tartósan támogatni a felzárkózást. Emellett úgy érzi, hogy az állami egészségügy mai működésével nem lehet népesedési fordulatot elérni.
Változzunk és változtassunk sokkal bátrabban – ajánlja maguknak az MNB elnöke -, mert „A kincs, amit keresel, éppen abban a barlangban rejlik, ahová félsz belépni” (Joseph Campbell). Ezzel az idézettel fejezi be cikkét, amit az előbbiek tükrében nem nagyon lehet másként értelmezni, mint az ország vezetéséhez intézett erős intelemként.