A hétvégén és hétfőn is folytatódtak a rezsimellenes tüntetések Irán-szerte, a norvégiai székhelyű Iran Human Rights emberi jogi szervezet szerint a demonstrációk kezdete óta legalább 185 embert, köztük 19 gyereket öltek meg.
Több mint felük a Szisztán és Beludzsisztán tartományban vesztette életét, amelynek lakói, a beludzsok a hatalom által elnyomott kisebbségnek számítanak.
Emellett a kurd területeken is kemény összecsapások zajlanak a hatóságok és a tüntetők között.
A hétvégén Teheránban viszont rendőrök is csatlakoztak a tüntetőkhöz, amelyet többen is „történelmi pillanatként” kommentáltak, amelyre ritkán volt példa az utóbbi évtizedekben.
Hétfőn sztrájkba kezdtek az asaluyeh-i petrolkémiai üzemben dolgozó olajipari munkások is, és többek között azt skandálták, hogy „halál a diktátorra”.
Ennek kapcsán Jorge Martin, a TeleSUR szakértője és a marxist.com szerkesztője megjegyezte, hogy „az olajipari munkások sztrájkja volt az, amely megbuktatta a sahot” is.
A Haft Tappeh-i cukornádgyár dolgozói pedig az alábbi követeléseket fogalmazták meg:
„Teljes szabadságot, a szólásszabadsághoz, a [politikai] véleménynyilvánításhoz, a szakszervezetek és a politikai pártok egyesülési jogának biztosítását, valamint szabad választásokat követelünk. Követeljük továbbá az ingyenes oktatás, az ingyenes egészségügyi ellátás, […] megfelelő minimálbér azonnali bevezetését, teljes körű társadalombiztosítást, […] tisztességes nyugdíjakat. […] Azonnal lépéseket kell tennünk független tanácsok létrehozására a munka- és lakóhelyeken, amelyek közvetlen hatással tudnak bírni a gazdasági, politikai és társadalmi kérdésekre. […] Ez a mi országunk, és nem az elnyomóké és kizsákmányolóké. Együtt, kéz a kézben kell felépítenünk ezt az országot, és a saját erőnkkel és hatalmunkkal kell megteremtenünk a szabadságot, a jólétet és az egyenlőséget.”
Szeptember végén több mint száz egyetemre terjedt ki a diákok sztrájk- és tüntetéshulláma, és azóta is a demonstrációk fő helyszíneinek számítanak.
Ahogy arról korábbi cikkeinkben írtunk, az országos méretűvé duzzadt demonstrációk a 22 éves Mahsa Amini (igazi nevén Jina Amini) iráni kurd nő rendőrök általi valószínű meggyilkolása után törtek ki, igazságot és a rezsim távozását követelve.
Rengeteg nő hajának levágásával, tradícionális muszlim fejkendőjének, a hidzsábnak felgyújtásával tüntetett, de mindennapossá váltak az utcai összecsapások a hatóságokkal Teheránban, és kifejezetten az északi, kurd-lakta régiókban.
Amini szeptember 13-án indult az kurdisztáni Szakkezből Teheránba, hogy családjával rokonokat látogasson meg. Azonban a fővárosban ellenőrizte őket a hírhedt és retteget erkölcsrendészet, akiknek emberei botokkal felszerelkezve vizsgálják meg, hogy az állampolgárok eleget tesznek-e a vallási előírásoknak.
Ők Amini fejkendőjét nem találták megfelelőnek, ezért egy furgonba tuszkolták, és brutálisan megverték.
A családtagok szerint Amini ekkor még magánál volt.
Pár órával később, a kórházba szállítása után azonban már nem tudod reagálni környezetére, beállt nála az agyhalál állapota.
Három napig küzdöttek az életéért, mindhiába, szeptember 16-án elhunyt.
A hír hallatán már aznap spontán tüntetések alakultak ki a fővárosban és több nagyvárosban, amik egyrészt a nőkkel szembeni szigorú előírások ellen indultak, és aminek hatására több nő is levágta a haját, elégette fejkendőjét.
Másrészt pedig az iráni rezsim ellen is fordultak, több demonstráción hallani lehetett a „halál a diktátorra” skandálást.
A rendőrség akkor Teheránban a békésen tüntetők közé is lövetett.