Reporters Without Borders: Itt egy újabb kellemetlen hír Magyarországról!

Nyilvánosságra hozta a médiaszabadságról készített szokásos felmérését a Riporterek Határok Nélkül (Reporters Without Borders) elnevezésű nemzetközi szervezet. Sejthető volt, hogy Magyarország megint lejjebb csúszott a rangsorban, az azonban így is kellemetlen hír, hogy – tessék fogódzkodni! – a 89. helyre zuhant. Kellemetlen, de váratlannak, meglepetésnek mégsem nevezhető.
Mivel a médiaszabadság felmérése nem tekinthető sporteseménynek, egyáltalán nem igaz rá Pierre de Coubertin bárónak az olimpiai játékokhoz kötődő egyik mondása, hogy nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos. Így aztán ez a gyalázatos helyezés szégyenteljes, kivált, ha figyelembe vesszük, mely országok kerültek elénk.
Találomra csak néhány közülük:
Jamaica, Costa Rica, Uruguay (mindhárman az első húszba tartoznak!), Namibia, Ghana, Dél-Afrika, Botswana, Románia (a 48.), Niger, Mongólia, Kirgizisztán. Az Orbánnak oly kedves diktatórikus országok közül a putyini Oroszország a 149., a Lukasenka vezette Belarusz a 153., Erdogan Törökországa a 154., Kína a 177., Észak-Korea pedig a legutolsó, vagyis a 180.

 

Ennyit az úgynevezett keleti nyitásban rejlő perspektívákról…
https://rsf.org/en/ranking_table?fbclid=IwAR096dToxWrQQxxEbkU-zWvYcHBtr_Dh2iuZwU6R0EMGqtP3EZVtCvpw6oY
A helyzetet a Fidesz egész pályás lapfoglalásai és az utóbbi évek lapmegszüntetései után a legjobban talán úgy lehetne jellemezni: Magyarországon a nem kormánypártiságot sújtó retorziók, a nem központilag vezérelt működést ellehetetlenítő, azt megfojtó gazdasági környezet miatt gyakorlatilag megszűnt a ténylegesen működő média. Ami maradt, az – néhány szabályerősítő kivétellel – különböző fokozatú kormánypropaganda. A szabályerősítő kivételek léte is bizonytalan, a reklámoktól elzárva többségük az olvasók anyagi különtámogatására szorul. És ilyen körülmények között, ezek ellenére nem átall a kormányzat és propagandagépezete továbbra is liberális médiafölényről papolni.
Mindeközben akinek az agyát nem tudták átmosni, tisztában van a valósággal. Azzal, hogy mi folyik a tévéből (az RTL-klub hírműsorait, hellyel-közzel az ATV adásait leszámítva), a rádióból (mínusz Klubrádió), hogy milyen mértékben torzított, a kormányigényeknek megfelelően manipulált hírekkel és beszámolókkal találkozhat az országos sajtóban (a Népszava kivételével), a nem ritkán teljesen azonos címoldallal megjelenő megyei lapokban, a mértékadó internetes hírportálokon (a 444.hu-t és a 24.hu-t kivéve).
Minderre egyetlen szó illik: tragikus. Ha ehhez hozzátesszük, hogy Orbán pincsijeinek egyike, a korábbi adatvédelmi biztos Péterfalvi Attila, aki ma a kacifántos nevűre változott Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke, éppen most intézett álcázott támadást a Facebook függetlensége ellen, jól érzékelhető, hogy Orbán és csapata valósággal az életéért harcol akkor, amikor még a kommunikációs eszközök maradékát is el akarja foglalni vagy – ha nem megy – megsemmisíteni. A 2022. évi országgyűlési választások közeledtével egyre erősödő tudati manipuláció (nyugodtan nevezhetjük néphülyítésnek), a közszolgálati(nak csúfolt) média egyre elviselhetetlenebb radikalizálódása, a kormányközeli média teljes országos lefedettsége és túlsúlya előrejelzi, hogy a végre széles körű összefogásra vállalkozó ellenzék méretes hendikeppel indul harcba – főleg a vidék Magyarországának megnyeréséért.
Számomra egyértelmű, hogy gyakorlati lépésekre van szükség, méghozzá minél előbb. Nem túlzás, hogy már hat éve is késésben lettünk volna e téren. Ötletelni persze könnyű, ám az anyagiak szűkében és az eltérő gondolkodás és nézetek megjelenítésének gazdasági fojtására berendezkedett állami környezetben óriási a feladat. Éppen ezért megismétlem az index.hu szétverésekor hozzászólásban már felvetett elképzelésemet, amely együtt-tarthatná a nívós és roppant gerincesen viselkedett szerkesztőséget vagy annak maradványát, egyben országos lefedettségű – netes – média létrejöttével javítana az egyenlőtlenségen.
Az önkormányzati választás után előállt lehetőséggel élve mindent el kellene követni annak érdekében, hogy politikai tényezővé váljék a Szabad Városok Szövetsége. Többen is a szabadság kis szigeteinek nevezték azokat a településeket, illetve kerületeket, amelyekben az összefogás sikerrel járt. No, éppen e kis szigetek tájékoztatásra szánt gazdasági erejét kellene összefogni, egyesíteni és ezáltal megsokszorozni. Miért is ne lehetne ez a szervezet az új országos média pártok feletti (!) tulajdonosa, akár a helyi önkormányzati lapok stábját is bevonva a munkába? A központi szerkesztőséget az index.hu stábja adhatná, és anyagaihoz a helyi szerkesztőségek készíthetnének – a mostaninál olcsóbban – lokális mellékleteket. Így az országban mindenki hozzájutna a manipulálatlan valósághoz, a nem torzított hírekhez, tehát a tényekhez és a szabad véleményt rögzítő írásokhoz, ráadásul az említett – mindenki számára hozzáférhető – mellékletek olyan információk országos megismertetését is lehetővé tennék, ami eddig elképzelhetetlen volt.
Hogy ez csak tét nélküli ötletelés? Dehogy az. Egyrészt a tét óriási, másrészt idő hiányában ennél gyorsabban aligha lehet javítani a torz médiahelyzeten. Mint említettem, Orbánék az életükért küzdenek – mert tudják, mi vár rájuk, ha veszítenek -, és közben elrabolják, ellehetetlenítik, tönkreteszik a miénket. Elég a tespedtségből, a beletörődésből, fel kell kutatni és ki kell aknázni minden lehetőséget, mert médiatámogatás nélkül jóformán lehetetlen győzni. Éppen ezért biztos vagyok abban, hogy számítani lehet a demokratikus sokaság – ha kell, anyagi – támogatására.