Rezsifrászban az ország

Látszólag a kata eltörlése vált ki nagyobb indulatokat, de attól tartok, a rezsirobbantás nagyobbat fog szólni. Ez utóbbiról keveset tudunk, nagyjából annyit, hogy a lakosság fele többet, illetve sokkal többet fog fizetni a gázért és az áramért… aztán a benzinért, a vízért, továbbá megannyi mindenért.

Az Orbán-kormány létének fő tartópillérei omlanak most össze, hiszen a mondások mindig valamilyen védelemről szóltak, többnyire a családok védelméről. Ezek foszlanak most semmivé. A családok jövedelmének értékét megroggyantatta a vágtató infláció, az egekbe szöktek a kedvezményesnek hazudott hitelek törlesztőrészletei, az önfoglalkoztatásnak befellegzett, a családok felénél sokszorosára ugrik a rezsi, hogy csak az eddig bekövetkezett, illetve bejelentett csapásokat említsük!

Az orbáni politikák pont az általuk megvédeni ígért, viszonylag jobb módú családoknál futnak jégre. A szegény emberek (sajnos a nyugdíjasok zöme is idetartozik) jövedelme eddig sem ért fel a kedvezmények kezdőpontjaihoz, számottevő hiteleik nincsenek, a rezsijük is óhatatlanul kisebb. A gazdagoknak teljesen mindegy, hogy létezik-e kata a földön, a rezsijüknél sem számít igazán pár százezer forintnyi növekmény, s az októberben megduplázódó benzinár sem fogja agyoncsapni a jólétüket. Minden, ami most fáj, vagy hamarosan még jobban fájni fog, az zömmel a szegényeken túli, de a gazdagokon inneni rétegeket sújtja igazán. Mondjuk így: Orbán egyik legfontosabb szavazórétegét, amely ha nem is hitből, de az eddig élvezett anyagi előnyökből fakadóan zömmel a Fideszre voksolt.

Ez a réteg azonban sok mindent ért, sok mindent lát. Például azt, hogy a katát nem ők találták ki holmi fondorlatos módon, hanem az orbáni törvény adta a kezükbe ezt a típusú adóelkerülést. Tudták, hogy nyugdíj ugyan nincs belőle, de legalább úgy-ahogy hoz a konyhára. És azt is látják, hogy ami most történik velük, az a hazugság-cunami netovábbja.

Értik, hogy éppen az egekbe szökött az energia világpiaci ára, de azt már nem értik, hogy miért kellene hirtelen tízszeres árat fizetniük a Pakson megtermelt magyar áramért, avagy az idehaza kitermelt földgázért. Látják azt is, hogy Bécsben is emelkedtek a rezsiköltségek, ám azok egyelőre “csak” 50 százalékkal, minthogy ott a lakossági energia zömmel a város körül rég kiépített szemétégetőkből, illetve más, fenntartható forrásokból származik. Akinek ez is sok, az pedig személyre szabott támogatásokat is igényelhet.

Nálunk ez mind nincs. A rezsicsökkentés hazugságai viszont három alkalommal is kétharmados hatalomhoz juttaták a Fideszt, amelyből a 2014-es volt a legpofátlanabb, minthogy az akkor bezuhanó világpiaci árakból fakadó előnyöket nem hogy nem adták oda a lakosságnak, azok nem is a költségvetést gyarapították, hanem az orbáni üzleti klikk nemes egyszerűséggel zsebre vágta az utolsó fillérig.

Kétségtelen, a világpiaci energiaárak 2021 őszétől irgalmatlanul megszaladtak (nálunk ekkor lépett be az üzemanyag árstop), amit csak tetézett az oroszok ukrajnai agressziója. Orbán ugyanakkor hatalmas hibát követett el ez év február elején, amikor a Putyinnal közös moszkvai sajtótájékoztatóján a levegőben hagyta az orosz elnök kotyogását, ami szerint Magyarország (akkor!) ötöd áron kapta volna az orosz gázt. A magyar miniszterelnöknek alighanem az futhatott át az agyán, hogy ez a hamis számarány jól megerősítheti a sajátos oroszbarátságának hazai támogatását, ám végül is hatalmasat hibázott. Egy ilyen nyílt hazugságot ugyanis azzal a válasszal lehetett volna magyar előnnyé formálni, hogy ezt az elnöki mondást ígéretként értelmezzük, s majd a folyó gáztárgyalásokon kívánjuk érvényesíteni.

De nem. Orbán sült halként tátotta a száját, majd hazajött, és beadta a népnek a választási szérumot, hogy ha van olcsó orosz gáz, akkor rezsicsökkentés is lesz. Pedig a magyar miniszterelnök pontosan tudhatta, hogy soha nem volt, nincs és nem is lesz olcsó orosz gáz. Az ukrajnai háború kitörése után realisztikusan már csak azért fohászkodott, hogy egyáltalán legyen orosz gáz. (Ahogy a dolgok mostanság kinéznek, aszerint nem lesz.)

Ennyi hazugság után megértést kérni a magyar emberektől, több mint pofátlanság. Az az érv ugyan elfogadható, hogy a költségvetés nem bírja ki az energiahordozók elképesztő drágulását, de ennél rosszabb, hogy az emberek még annyira se.

Egy őszinte, feltáró vallomás annyit talán segíthet, mint a bíróságon a beismerés. A büntetés ettől ugyan nem lesz sokkal kisebb, de legalább enyhíthet valamit a történelemkönyvekbe kerülő jelzők élességén.

Nos, ha Orbán szerint Ausztria a laboratórium, akkor kezdjük!

Osztrák mintára tessék nyilvánossá tenni, mennyi energiát termelünk idehaza és erőművenként mennyiért? Mennyi energiát importálunk, mit és honnan, továbbá országonként mennyiért? Cégenként kimutatva mennyiért kapják a magyar áramot az itt pöffeszkedő multik?

Fenti adatokat hamarosan lehet csatolni a miniszterelnöki lemondólevélhez. Ennek hiányában úgyis kiderül.

Szanyi Tibor