Sáfrány Péter: Közmunkások

0
170-180 ezer ember van közmunkában. Akinek reggel 6-kor el kell mennie melózni, és mondjuk Hegedűs Laci dolgoztatja itt, a hódmezővásárhelyi városházán, annak délután háromkor már nem sok kedve marad, hogy elmenjen lopni. Beszéljünk világosan és egyértelműen. Ráadásul egy idő után rájön arra, hogy 60-70 ezret kap úgy, hogy dolgozik reggel 6-tól délután 2-ig, akkor minek akkora kockázatot vállalni.” LÁZÁR JÁNOS
(Oszd a verset, ne siránkozz!)
Közmunkát adsz, s börtönnel fenyegetsz, elvtársurunk, a napos oldalon. Tolvajt kiáltasz gereblyézőkre, kik söprögetjük utcák térkövét. Viszket tenyerünk, a mackónk suhog, utcán fogyasztjuk elemózsiánk, egykedvű járókelő néz miránk, s kaptunk melót, ne érjünk rá lopni. Még kaszálunk, de pénztárcánk oly sovány. Elvtárs, ne gyalázz közmunkásokat!
Otthon a sparhelt törött és kormos, azon főzünk farhátat, tarhonyát: a tüzelőnk szemétből kiszedett zacskó, flakon, cipő és nagykabát. Főminiszterünk okos, mosolyog, összekacsintva, megvetőn locsog, tudja, tőlünk nem támad vissza soha a zsigerből jövő rosszindulat. Börtön teli, s javul közbiztonság. Elvtárs, ne gyalázz közmunkásokat!
Gondoljál csak a büdös cigányra, de hangosan ezt soha ki ne mondd, adj neki segílyt, krumplit kampánykor, máskor kiscsibét meg vetőmagot! Utalj alamizsnát, bármily keveset, mert megaláz bennünket éhezés, a csóróságunkat sasolja megvetés! Csökkentsd bajunk, mint régen azok! Tesó, régebben – a KISZ-ben – titkár elvtárs, ne gyalázz közmunkásokat!
Szállón éltünk, építettük hazánk. Ma dögöljünk meg? Élnünk kell tovább! Ingáztunk, most helyben söprögetünk, s félbérrel fizetnek kleptokraták. Ránk utca vár, közmunka és család, míg megbukik az országos lopás, bilincs csörren, lesz új elszámolás, s börtönajtókon csattan tolózár … Lázár, megélhetési kancellár, épp te gyalázod a cigányokat !?
(Sáfrány Péter)