Stop Magyarország? Vagy rükverc is az?

Csodálatosan lényegtelen dolgokon őrlődik a világ.
Beszélgettünk egy barátom húsz éves fiával, és megkérdeztem, hogy ő hogyan képzeli a jövőt. Azt mondta, szerinte ő már nem a Földön fog meghalni.
Néztem a világ egyik legjobb egyetemére járó, éles eszű, magyarul tökéletesen beszélő, de anyanyelvének már az angolt tartó srácot, és hirtelen megéreztem a közöttünk tátongó szakadékot, amelynek az életkorunk különbsége ad szélességet, és a felnevelkedésünk körülményeinek különbsége a rettenetes mélységet.
Tudod, ha nem csak arról szólnak a hírek, hogy Mátészalkánál hány autó borult az árokba a negyvenkilencesen, főleg, ha nem arról, hogy hogyan kéne megállítani egy várost vagy egy lassan tizenöt éve megbukott pártvezért, azért csodák vannak a világban.
Elképesztő és rettenetes csodák.
Van, ahol önjáró robotok végzik a házhozszállítást. A mesterséges intelligencia már tisztességes minőségű szöveget képes írni, és slágergyanús zenéket szerez. A rák gyógyitásában a génterápiákkal akkorákat lépdelünk előre, mint még soha – bár annyi rákos beteg is van, mint még soha.
Kvantumszámítógép. De klímakatasztrófa. Kereskedelmi űrrepülés, ami lehet, hogy evakuációs terv? Ingyenes szélessávú internet műholdról a világban, ami például kriptopénz alapú bankolást jelenthet Afrikától az Antarktiszig.
A személyiség digitális újraalkotása. Kiborggá válás. És ha ez számodra túl elvont, akkor nézz a tükörbe: kezedben a telefonoddal a tudatod egy jelentős része már a felhőbe került, onnan emlékszel dátumokra, ott kommunikálsz a barátaiddal, ott építesz személyiséget, hogy amikor a leendő munkaadód rád keres, vonzó legyen, amit a Facebookon és a Googleben talál.
Gondolj bele, hol tartott ez az egész 10-12 évvel ezelőtt! Milyen telefonod volt akkoriban? Éppen, hogy megszületett az iPhone, de Samsung Galaxy S még nem létezett. Küzdöttünk a Windows Vistával és vártuk, hogy lesz-e az USA-nak színesbőrű elnöke.
És már lemondott Gyurcsány. Igen, ez is pont ennyire régen volt…
Ha ez történt 10-12 év alatt, mi jön még a következő 50-ben egyre gyorsuló technológia mellett? A barátom fia (nem is ötven, de száz, százötven év múlva) lehet, hogy tényleg egy űrhajón fog meghalni.
Vajon mire fogja majd visszatekintve, még mindig hibátlan magyarsággal az archívumot olvasva azt mondani, “ezek a magyarok 2021-ben tényleg a fontos dolgokkal foglalkoztak”?
És mire fog majd egy nagy sóhajtással legyinteni, mint mi a kilencszázharmincas évek zsidóellenes ostobaságaira, vagy az ötvenes évek dicsőséges termelési jelentéseire, amik helyett foglalkozhattunk volna valós problémákkal is, és építhettünk volna jövőt a gyermekeinknek?
Az autópályán, amelyen a világ halad, vajon benne leszünk a fősodorban, a leállósávba húzódunk, vagy a forgalommal szembe fordulva még visszafelé is hajtunk?
Stop Magyarország? Vagy rükverc is az?
(A képen látható nő nem él. Mesterséges intelligenciával generálták a képet. Egy erre szakosodott oldalon egyszerűen kiválasztottam, milyen szemszíne, hajszíne, mosolya legyen és tessék, itt van.)

Ágoston László