Szabó Brigitta: Így szűnt meg mára lényegében az egészségügyi ellátás Magyarországon

Szabó Brigitta cikke a Jelen közéleti magazinban arról, hogy szűnt meg mára lényegében az egészségügyi ellátás.

A cikk változtatás nélkül.:

KOMPLETT KÓRHÁZI OSZTÁLYOK ÁLLNAK ÜRESEN, NINCS ORVOS, NINCS SZAKDOLGOZÓ, MÁSHOL MEG CSÖKKENTETT ÁGYSZÁMMAL ÉS ELLÁTÓ SZEMÉLYZETTEL VEGETÁLNAK. AZ INTENZÍV OSZTÁLYOKRÓL ELTŰNTEK AZ INTENZÍVES BETEGEK, HELYÜKÖN A KORONAVÍRUSOS EMBEREK KÜZDENEK AZ ÉLETÜKÉRT. ELMARADNAK A TERÁPIÁK, ELMARADNAK MŰTÉTEK, ELMARADNAK KONTROLL-VIZSGÁLATOK. LEGUTÓBB AZ ONKOLÓGIAI NÉPEGÉSZSÉGÜGYI SZŰRÉSEKET SZÜNTETTE BE ÁTMENETILEG A SZAKMINISZTÉRIUM.

Magyarázkodik a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) Kásler Miklós, emberi erőforrás miniszter miatt, aki a napokban azt jelentette be, hogy átmenetileg szünetelnek az onkológiai népegészségügyi szűrések. A közvélemény ugyanis ebből azt a következtetést vonta le, hogy a daganatos betegek ellátása az eddigiekhez képest is kevésbé történik meg. Nem alaptalanul, mert valóban nehezen jut a gyógyulás esélyéhez az, aki az állami egészségügyi rendszerre szorul. Az elmúlt egy évben ugyanis több olyan intézkedés is született, amely a rákos betegségekben szenvedők életben maradási esélyeit jelentősen rontotta. Persze, nem csak az övéket.

Azt írta közleményében az NNK, hogy a népegészségügyi szűrések nem keverendők össze a tünetekkel, panaszokkal rendelkezők diagnosztikájával, és minden korcsoportot érintően a teljes magyar lakosság egészségügyi ellátásával, továbbá az onkológiai megbetegedések gyanúját felvető betegek panaszainak szakszerű kivizsgálásával. A leállított szűréseken kívül, minden más onkológiai ellátás továbbra is kötelezően elvégzendő beavatkozásnak minősül. Az intézkedés nem érinti a sürgősségi ellátást igénylő eseteket.

 

 

 

– Édesapám daganatos betegségben halt meg. Vidéken élünk, de alapvetően, Budapesten, az Országos Onkológiai Intézetben kezelték. Tavaly áprilisban a kezelőorvosa műtétet javasolt. Az intézetben nem tudták elvégezni, mert a dolgozók fele Covidos volt, aneszteziológus pedig más kórházakból járt át, hogy legalább a legsúlyosabb, életmentő műtéteket végre tudják hajtani. Javasolta, hogy próbálja meg megműttetni magát Nyíregyházán vagy Debrecenben. Esélye sem volt, mert a kórházak éppen akkor hajtották végre a kormány által előírt ágykapacitások felszabadítását. Teljes osztályok álltak üresen, leálltak a műtétek, így azt közölték vele, hogy várjon – mondta lapunknak az elhunyt férfi fia. Hozzátette, közben az édesapja kapott gyógyszeres kezelést, de mivel a daganat nőtt, a nagyobb már szabad kézzel is tapintható volt, a CT pedig a rákos sejtek szaporodását mutatta, váltottak: infúzión át kapta a terápiát, negyedévente. Az orvosával alig tudott kapcsolatba kerülni, a covidos megbetegedések miatt lutri volt, hogy ki nézi meg az állapotát az onkológián. Az év végére menthetetlen állapotba került, végül meghalt.

– Egyértelműen nem kapta meg azt az orvosi segítséget, ami megmenthette volna az életét. A nem cselekvésre pedig egyfolytában a Covidra és a kormányzat magyarázhatatlan intézkedéseire hivatkoztak – mondta a férfi.

– A történet nem egyedi – mondta lapunknak egy, akkoriban a Kékgolyó utcában dolgozó orvos. – Eleinte a vezetés próbálta palástolni, hogy baj van. Tavaly év elején, miután lezajlott a január-februári hullám, nem volt szabad maszkot hordanunk, nehogy pánikot keltsünk a betegek körében. Ennek az lett az következménye, hogy voltak olyan osztályok, ahol a hatból három orvos kidőlt, de a kemoterápiás kezelések elvégzése is csak úgy valósulhatott meg, hogy akik talpon maradtak, extra terhelést vállaltak. Az is igaz, hogy a második hullámra olyan helyzetbe került a kórház, hogy sokszor nem volt aneszteziológus. Például az Országos Korányi Pulmonológiai Intézetből hívtak át orvost. Éjjel intubált a Korányiban, nappal altatott az onkológián. Eleinte a dolgozókat alig tesztelték, egyrészt azért, nehogy 100 százalékos táppénzt kelljen adni, másrészt, nehogy összedőljön az ellátás – emlékezett vissza.

A rákos betegek immunrendszere gyenge, sokan elkaphatták a koronavírust azoktól a dolgozóktól, akik tünetmentesen hordozták a kórt. Akik meghaltak a Kékgolyó utcában, azokat automatikusan daganatos betegségben elhunytnak nyilvánították, a legtöbbjükről soha nem derült ki, hogy vajon tényleg az alapbetegség vitte-e el őket vagy a Covid.

– Ugyanakkor tudok esetről, ahol az utóbbi és csak egy véletlen folytán derült ki az ügy. A család gondolkozik rajta, hogy nem hagyja ennyiben – mondta az orvos.

A daganatos betegek nagy vesztesei a Covidnak, de ahogyan korábban írtuk, nem csak ők. A krónikus betegekre az első csapást tavaly tavasszal mérte a kormányzat, amikor elrendelte, hogy előbb csak 100 ágyból 50-et, majd 60-at szabadítsanak fel a koronavírusosak ellátására. Ez azt jelentette, hogy közel 40 ezer kórházi ágyat tettek szabaddá. Az intézmények megkapták a megcélzott ágyszámot, ugyanakkor egy-egy megyén belül a kórházak egymás közt átcsoportosítási lehetőséget kaptak. Elvileg nem kellett hazaküldeni az összes beteget, ám hogy azokat hol gyógyítják tovább, a megyén belül dőlt el.

A teljesen irreálisnak tűnő döntés hátterét szerette volna megérteni a Magyar Helsinki Bizottság, ám mivel az erről szóló dokumentumot nem kapta meg, közadat-pert indított a humántárca ellen. Később, már a döntés következményei miatt, lépett a bizottság, s az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult. A civil jogvédő szervezet egy kórházból április 15-én elbocsátott idős asszony április 22-én bekövetkezett tragikus halála miatt nyújtott jogi képviselet, a nő lányának kérésére.

A haláleset előzménye az volt, hogy az egyik kórházban az ágykiürítések miatt a krónikus belgyógyászati osztályt felszámolták, és nem volt lehetőség rehabilitációs célból átvinni egy másik osztályra a beteget, ezért hazaküldték. A magatehetetlen és súlyos fájdalmakat átélő beteg ellátása így a lányára maradt. Sem a kórház, sem a kezelőorvos nem tájékoztatta a teendőkről. Segítségkérésére senki nem reagált. A beteg állapota 2020. április 21-re annyira súlyos lett, hogy mentővel vissza kellett szállítani a kórházba, ahol egy nap múlva meghalt.

A strasbourgi bíróságnak abban a kérdésben kell majd állást foglalnia, hogy a súlyos beteg és magatehetetlen ember kórházi ellátásának megszüntetése és a másfajta szakellátás biztosításának hiánya megsértette-e az elhunyt élethez, illetve az emberhez méltó bánásmódhoz való jogát. A kórházból való elbocsátás tényét, a beteg állapotát és a halálesetet egészségügyi dokumentáció bizonyítja.

Az ügyek folyamatban vannak, ám addig a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő honlapjára felkerült adatok is beszélnek. Ezek szerint tavaly márciusról áprilisra több mint 16 ezerrel csökkent az aktív és a krónikus ágyak használata, a februárihoz képest pedig több mint 24 ezerrel lett kevesebb. Ennyi embert küldtek haza, főleg a krónikus és azon belül a rehabilitációs ágyakról. Utóbbiak kihasználtsága 87-ről 30 százalékra esett február és április között. A meghalt idős nő esete ebből kifolyólag nem lehet egyéni.

– Egy urológiai beavatkozást kellett elvégezni rajtam, de a kórházban, amelyben feküdtem, se orvos, se eszköz nem volt hozzá. Mentővel átszállítottak a megyei kórházba. Olyan volt, mint egy kísértetház. Az osztályon páran voltunk betegek, mi is csak órákra. Aztán vittek bennünket vissza, ahonnan jöttünk. Nem éreztem magam biztonságban. Rossz érzés volt. Sajnos később fertőzés lépett fel a beavatkozás miatt, amit viszont már az eredeti kórházban próbáltak rendbe tenni – mondta lapuknak egy páciens.

 

 

 

forrás. Jelen hetilap