Szél Bernadett nyílt levele

“Tisztelt Biztos Úr!
Több megkeresést kaptam szülőktől és dolgozóktól a Zala Megyei Gondoskodás Egyesített Szociális Intézmény Napraforgó Otthon telephelyén uralkodó állapotokkal kapcsolatban. A 100 férőhelyes intézményben súlyos fogyatékossággal élő és többféle alapbetegséggel küzdő gondozottat látnak el. A beszámolók és a birtokomba került dokumentumok alapján elmondható, hogy az intézmény már a járvány előtt is kritikus állapotban volt, a vírus nyomán kialakult helyzet viszont tovább súlyosbította az ellátottak jogait súlyosan sértő állapotokat.” Így indul az a beadványom, amit az alapvető jogok biztosának készítettünk a pózvai intézményben uralkodó állapotok miatt.

Teljes anyag 👉🏻 https://m.blog.hu/sz/szelbernadettblog/image/ik_omb_napraforgo.pdf

Az intézményben a járási hivatal népegészségügyi osztálya által végzett hatósági kontroll szerint is átfogó rekonstrukció szükséges, de maga az intézmény igazgatója is küldött olyan felvételeket, ami alapján nehezen elképzelhető, hogy nézheti a fenntartó tétlenül az infernális körülményeket.

Az, hogy a fenntartó képben van, ebből a dokumentumból is látható 👉🏻 https://m.blog.hu/sz/szelbernadettblog/image/vizsgalati_jelentes_zalaegerszeg_1.pdf

Csatoltan közzéteszek ott dolgozók — többek között az igazgató — által készített felvételeket. A teljes anyagot, minden hozzám beérkezett információval együtt átadok az ombudsmannak, a kormány illetékes tárcájának plusz a készülő peranyaghoz a jogász rendelkezésére bocsátom.

Egy dolog számít: a gondozottak jólléte, akik közül az első hullámban mindenkit végigfertőzött a vírus. Minden gondozottat és sok dolgozót. A kormány hibás abban, hogy nem költ eleget a szociális szférára, és hogy ezen kívül ki mulasztott és mit, azt az illetékes hatóságoknak kell megállapítani — de ez így nem maradhat, mert jelenleg sem a személyi, sem a tárgyi feltételek nem adottak a gondozottak ellátásához.

Álljon itt végül egy levélrészlet az egyik dolgozótól, aki nem bírta már tovább, hogy ilyen körülmények között vannak “a gyerekek” — ahogy ők nevezik az otthonban élő száz középsúlyos illetve súlyos fogyatékossággal élő gondozottat.

“Tisztelt Képviselőasszony!
Pózvai igazgatónő higiéniás viszonyokra való reagálására szeretnék a többi dolgozó nevében nyilatkozni. Igazgatónő szerint a mi intellektusunk és szemelyi higiéniánk az oka az ott uralkodó állapotoknak. Sem a nővérek, sem a fenntartó és még csak a politika sem tehet arról, hogy ott széklettel szennyezettek a falak, mállik a vakolat és csak ott van levágva a fű, ahol a “papok táncolnak”. Hogy a két kiskorú gyermeknek csupasz cellaszerű szobában kell élnie. Hogy nincs ágynemű, nincs cipő. Nincsenek fogápolási szereik, legtöbbször mi viszünk tusfürdőt, nincs wc papír. És hogy ha nincs épp törülköző, akkor kénytelenek vagyunk szakadt lepedővel megtörölni őket. Már télen jeleztük, hogy rendeljenek lepedőket, ez azóta sem történt meg. Ezek nem milliárdos tételek, amit egy intézmény ne tudna teljesíteni. Az sem milliós tétel, hogy karácsonyra pl. apró ajándékkal lepje meg őket az intézmény. De mi azért megleptük Őket. Mert Nekünk fontosak a lakók.”

Köszönöm a szülők és a dolgozók kiállását, hogy nem tűrtek tovább csendben, lehajtott fejjel. A hozzám fordulóknak üzenem, hogy kitartok, tudom, hogy változás kell, és mi ezt végig fogjuk harcolni! A gyerekekért és a megfizetett, megbecsült szociális szféráért!