Szél Bernadett totál kiakadt!

Teszteltem a rendszert: az adatvédelmi biztos 3 és fél hónap alatt bírálta el a panaszomat Müller Cecília 3 hónapos időhúzása kapcsán. Ennyit a jogállamról: nemcsak, hogy mondvacsinált okokra hivatkozva tartják vissza 90 napig az adatokat, de érdemi jogorvoslat sincs. Mert a 3 és fél hónapig tartó vizsgálat minden, csak nem jogorvoslat.
A történet konkrétan: még júniusban fordultam Müllerhez azért, hogy adja ki a műtétek előtti fizetős tesztekre vonatkozó állásfoglalását. Nem adta ki, helyette 45, majd újabb 45 napot kért egy egyoldalas dokumentum csatolására. Én június végén a NAIH-hoz fordultam azzal, hogy vizsgálják ki, jogszerű volt-e a hosszabbítás. Míg Péterfalvi vizsgálgatta a beadványomat, letelt a 90 nap, majd rá egy hónapra jött Péterfalvi válasza – ami persze mindent rendben talált. Az elvileg a közérdekű adatokhoz való alkotmányos jogunk felett őrködő adatvédelmi biztosnak nemhogy kezdettől semmi baja nem volt a 15 helyett akár 90 napig húzott válaszadással, de még csak arra se tett kísérletet, hogy időben kivizsgálja a panaszt.
Nem beszélve arról, amit írt! Az AB a beadványom nyomán úgy határozott, csak akkor alkotmányos az időhúzás, ha azt meg is indokolják (halkan megjegyzem, a 90 napos időhúzás egy járvány kellős közepén önmagában aránytalan, és főleg nem a védekezést segíti). Müller az automatikus hosszabbítgatások után kénytelen volt „jobb szöveget” találni, de nem igazán sikerült neki: beidézte a törvény szerinti közfeladatait. Péterfalvinak viszont ez elég volt. Vagyis függetlenül attól, ténylegesen mennyire van leterhelve az NNK, miről szól a kérdés, és mennyi idő azt teljesíteni, 3 hónapig húzhatja a választ azzal, hogy ő a járványügyi főfelelős.
Közel egy éve kőkeményen semmibe veszik egy alapjogunkat, megfosztanak bennünket attól, hogy időben értesüljünk fontos járvánnyal kapcsolatos adatokról, az adatvédelmi biztos meg 3 és fél hónap után közli, minden oké. Nem, nem oké, nagyon nem oké.