SZFE: „Megfélemlítés, bizonytalanság és teljes káosz uralkodik”

  • Az egyetem új vezetése a bemutatkozásra se vette a fáradságot, nemzetközi együttműködéseket is ellehetetlenít a tétlenségük.
  • Második Korrupciófigyelő jelentésünk az állami vagyon kiszervezésével kapcsolatban vizsgálja az intézménnyel történteket.
  • Csató Kata bábrendező, a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára pedig azt írta meg nekünk, személyesen hogyan élte meg a „modellváltásnak” nevezett térfoglalást.

Az SZFE kálváriája már 2019 novemberében elkezdődött, amikor a demokratikus szenátusi szavazáson megválasztott rektorjelölt, Upor László kinevezését a fenntartó – a jogszokással ellentétben – nem terjesztette fel az államelnöknek.

2020 februárjától jöttek a hírek, hogy a mi egyetemünk is bekerül az úgynevezett „modellváltó” egyetemek közé. Nagyon sokszor próbáltunk kérdésekkel fordulni a fenntartóhoz, az Innovációs és Technológiai Minisztériumhoz, hogy ezt mégis hogyan képzelik el, hiszen az SZFE egy nagyon pici egyetem, nálunk ez még soha nem került szóba (szemben a MOME-val, ahol 7 éve tervezik ezt az átállást). Felvetettük, hogy egyeztessünk a részletekről, hiszen nem is vagyunk erre felkészülve, és nem látjuk azt sem, hogy a magánegyetemmé válás milyen következményekkel jár majd – a közalkalmazotti munkaviszony megszűnésétől kezdve az egyetem finanszírozásának problémájáig. Érdemi egyeztetésre sem a tél, sem a tavasz, sem a nyár folyamán nem került sor. A részletesen, írásban kifejtett szakmai kérdésekre nem kaptunk válaszokat, viszont folyamatosan különböző elvárásoknak kellett eleget tenni (csak a legdurvábbat említem: a konkrét modellváltás adminisztratív eljárásaira, köztük a szerződések megkötésére, az átadás-átvételre egyetlen hónapja maradt az egyetemnek).

 

Mindeközben a tudtunk nélkül kinevezett kuratórium (mint mindenről, a kurátorok személyéről is a sajtóból értesültünk) egyszer sem tette be a lábát az egyetemre. Nem érdekelte őket az átadás-átvétel, nem gondolták, hogy akár a dolgozókkal (gazdasági osztály, tanulmányi osztály), akár az oktatókkal, akár a hallgatókkal egyeztetni kellene arról, hogyan képzeli el az új fenntartó az együttműködést.

Teljes volt a csend egész nyáron. Még a legalapvetőbb udvariassági gesztust sem tették meg: hogy bemutatkozzanak az új munkahelyen, mint az új pozíciót betöltő emberek.

Fotó: TASZ / Pivarnyik Balázs© Pivarnyik Balazs Fotó: TASZ / Pivarnyik Balázs

 

Szenátusunk, valamint az egyetem vezetősége (rektorhelyettesek és az intézményvezetők) lemondtak augusztus utolsó napján, mert az új fenntartó által önkényesen, egyeztetés nélkül megírt új szervezeti és működési szabályzat megszüntette az SZFE autonómiáját, ezért sem szakmailag, sem emberileg nem tudtak volna a kuratóriummal együttműködni. A felmondási idejüket (1 hónap) azonban még kitöltötték – ha az egyetem új vezetése törekedett volna a zökkenőmentes átállásra, talán ebben a hónapban előkészíthette volna azt, de nem tette.

Ehelyett azzal telt a szeptember, hogy a fröcsögéseiket olvashattuk különböző sajtóorgánumokban, de sem szakmai, sem vezetői döntéseket nem hoztak, nem intézkedtek, még csak a jövőre vonatkozó terveiket sejtető jelek, gesztusok sem voltak.

Szeptember végén „közös megegyezéssel” felállították a kancellárunkat, így október elejére vezetőség nélkül maradtunk, egy olyan kuratóriummal, amely nem megoldani akar egy általa előidézett helyzetet, hanem folyamatosan éreztetni szeretné a sértettségét, bántottságát. Kancellárnak egy volt katonatisztet ültettek a fejünkre, aki szemmel láthatóan nem ért egy felsőoktatási intézmény gazdasági vezetéséhez.

Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a Minőségmenedzsment Tanács (az egyetlen olyan megmaradt szerve az egyetemnek, amely a minőségbiztosítási kérdésekért, valamint az oktatásért felel és az egyetem teljes kollektíváját képviseli) leveleire érdemben nem válaszol, de jogszerűtlen rendelkezésekkel próbálja az éppen folyó szemesztert érvényteleníteni, és általában a tanítást ellehetetleníteni (az internet kikapcsolása, az egyetem bezárása, az egyetemen aktív dolgozói státuszban lévők kizárása az épületekből).

Október elsején az oktatók és dolgozók többsége sztrájkba lépett.

Sem a fenntartó, sem az új vezetés, majd a későbbiek folyamán kinevezett rektorhelyettesek, intézetvezetők egyike sem vette a fáradságot, hogy a sztrájktörvény előírásainak megfelelően megjelenjen ezeken az egyeztető tárgyalásokon.

(Ehelyett bíróságon támadták meg a sztrájkot. A bíróság háromszor ismerte el sztrájkköveteléseink jogszerűségét, ennek ellenére továbbra sem tárgyalnak velünk.)

Az egyetem autonómiájáért küzdünk (amikor ezt írom, ötvenötödik napja sztrájkolunk), és próbáljuk megértetni azokkal az emberekkel, akik a másik oldalon állnak, hogy autonómia nélkül nem lehet egy egyetemet működtetni. Már azt is pontosan látjuk és tapasztaljuk, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetemet kézi vezérlésű intézménnyé változtatták.

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint azoknak a 20-30 perces személyes találkozóknak a kezdeményezése, melyekre minden oktatónak el kellene mennie, hogy „beszámoljon” a félévről, az óráiról pótlásáról, vizsgákról.

A leszalámizás szándéka nyilvánvaló, és már a látszatra sem adnak, mert olyan mondatok hangzanak el, hogy akik nem jelennek meg ezeken a találkozókon, azok semmin se csodálkozzanak a későbbiekben…

Jelenleg megfélemlítés, bizonytalanság és teljes káosz uralkodik. Egyszer azt állítják, hogy nem ismerik el a félévet, aztán azzal érvelnek, hogy elismerik, de csak november 27-ig (az, hogy utána a kormányrendeletnek megfelelően mi is online tanítottunk, mint minden tanár az összes magyar egyetemen, senkit sem érdekel).

Az így el nem ismert, fennmaradó 3 hetet majd februárban pótoljuk, és március közepéig tarthatnak a vizsgák – de hát mi már február elején szeretnénk elkezdeni a második félévet, hiszen minden egyetem így működik.

Nekünk is vannak Erasmus-os hallgatóink, olyan Joint Master képzésünk, ahol több egyetemmel összehangolva kell az oktatást folytatni – ezt a rendet nem lehet egyik napról a másikra felrúgni.

Naponta mondanak fel kollégáink, akik sem ezt a bizonytalan helyzetet, sem a megfélemlítést, sem az új „vezetési” stílust nem bírják elviselni.

Fotó: TASZ / Pivarnyik Balázs© Pivarnyik Balazs Fotó: TASZ / Pivarnyik Balázs

 

És végül egy személyes vallomás: öt éven át építettem egy négy ország egyetemeiből álló konzorciumot (Prága, Pozsony, Bialystok, Budapest). PuppeTry néven létrehoztunk egy Joint Master képzést, mellyel az Európai Unió Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökségénél nyertünk egy hatalmas összeget egy kétéves MA képzés létrehozására, valamint négy évfolyam végig kísérésére. Négy ország négy egyetemének munkáját, négyféle nemzeti jogszabályozást és a nemzetközi jogot kellett összehangolni, egy teljesen új képzést felépíteni. Az első színházi területen megnyert ERASMUS Joint Master képzés a miénk. 2020 februárjában volt az első felvételi, 15 diákot vettünk fel (három európai hallgatót, a többiek másik kontinensről érkeznek).

A koronavírus-járvány miatt nem tudtuk elindítani az első félévet idén szeptemberben, így 2021 szeptemberében várnánk ezeket a fiatalokat az első szemeszterre Budapesten. De már februárban meg kellene lennie a következő felvételinek. November elején leadtam a tanulmányi osztályra minden szükséges dokumentációt ahhoz, hogy a szak megjelenhessen a felvételi tájékoztatóban. November 9-én, a leadás napján jött a hír, hogy az új vezetőség kihúzta a listáról a szakot. A tanulmányi osztály vezetője kérte a szak feltüntetését a listán, hiszen két nemzetközi szerződés is köti az egyetemet: az egyik az Erasmus-szel, a másik a partner intézményekkel kötött szerződés. Semmi válasz. Én is írtam nekik, mint a projekt koordinátora. Nem kaptam választ. Próbáltam elérni őket telefonon – nem vették fel.

Tíz napja a partnerintézmények közösen megfogalmaztak egy levelet az új vezetőségnek, melyben állásfoglalást kérnek a projekttel kapcsolatban.

Erre sem érkezett válasz, sőt, még arra sem vették a fáradságot, hogy megírják az érintett egyetemek rektorainak, szaktanárainak, a dékánoknak, hogy megkapták a levelet, gondolkodnak rajta.

(Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy hónapok óta nem kapom meg a koordinátori fizetésemet.)

A családom alig látott, amíg nem zárták be az egyetemet. Azóta itthonról tanítok, de nem lett sokkal jobb a helyzet. A gyerekeimnek már szeptember óta alig tudok esti mesét olvasni, hiszen most már nem csak az oktatással kell foglalkozni, hanem folyamatosan fórumokon ülök és sztrájkügyeket intézek, próbálom a hallgatókkal és az oktatókkal kibogozni ezt a teljesen agyament helyzetet.

KORRUPCIÓFIGYELŐ

A kormány továbbra is minden lehetőséget megragad, hogy a koronavírus-járvány okozta válságból saját politikai-gazdasági körei húzzanak hasznot – állapítjuk meg a K-Monitorral közös Korrupciófigyelő programunk második jelentésében. Az elmúlt három hónap egyik legnagyobb visszhangot kiváltó eseménye az SZFE alapítványi kiszervezése miatti tiltakozás volt – ezt is a veszélyhelyzetre hivatkozva torolta meg a hatalom. A jelentésről itt olvashatsz részletesen!