Társadalmi logika

Juhász Zoli

– Zoli indulj és politizálj kell egy rendes ember oda
– Zoli ne politizálj, mert elkurvulsz
– Zoli, ne politizálj, te csak végezd a dolgod a terepen
– Zoli, politizálj, mert kell a példa
– Zoli ne politizálj, minden politikus szemét alak
– Zoli politizálj, végre lesz egy jó ember
– Zoli, ne politizálj, csak dumálsz
– Zoli, te nem csak dumálsz, politizálhatnál
Nem lehet mindenkinek megfelelni. Nem is akarok. Nézem a kormányt és undort érzek. Nézem az ellenzéket és elfog a csüggedés. Nézem a civileket, látom, hogy a túlélésre játszanak.
Nincs társadalom, nincs tömegbázis, nincs politika alternatíva, nincs terv, nincs senkiben remény, kitartás, akarat…
Már bennem se.
Napi 12-16 órát dolgozom. A családom el kell tartsam.
Az adomány, ami miatt mindenki hisztizik? Tavaly 90 milliót költöttünk és 12 milliót kaptunk, ebből 5 milliót egyetlen cégtől, december 20-án, azaz 12 hónap alatt, havonta kevesebb, mint 600 ezer forintból dolgoztunk. (Amint megvan a könyvelés közzé fogjuk tenni. Akkor majd lehet anyázni! ) De az I-Lab kész, igaz a polgármester akit támogattam, ma már el akarja űzni!
Duma van kedves barátaim. Szövegelés. Locsogás…
Nem fogok politizálni! Minek? Benned semmi akarat, vagy szándék sincs a változásra.
Az ellenzéknek az én szakmai munkám nem kell. A Fidesz mindent megtesz, hogy a programjaim nehogy önkormányzati támogatást kapjanak. A civilekből ömlik a gyűlölködő irigység.
Van nektek Gödény és Seres, ott vannak a TV-ben szereplő “civilek” akik évente egyszer “talán” osztanak levest és ettől istenek, van a csodás ellenzéki összefogás, és van a Fidesz.
Bocs de én ezekhez nem tudom és nem is akarom adni a nevem. Ez nyilván az én hibám, az én személyes nyomorom, az én gerinctelenségem, az én alkalmatlanságom…
Elfáradtam. A közösségi munkára ráment a látásom, a vérnyomásom, az egészségem. A munkám kapcsán főleg undorító előítéletekkel találkozom, és a fotelforradalmárok örökös aranyigazságaival….
Szóval szerdán beszélgetünk este.
Valamiről.
🙂
Peace