Te jobb vagy balkezes vagy?

Ágoston László

Te jobb vagy balkezes vagy? Ha ezt a kérdést pár évtizeddel ezelőtt tettem volna fel, komoly jelentősége lett volna: az, hogy csúfolni fognak-e, hogy át akarnak-e nevelni, hogy megvernek-e (!) érte.

Nem hiszed? Csak gondolj bele: tudtad, hogy a suta eredetileg balkezest jelentett? Vagy hogy miért mondjuk valakire: “kétbalkezes”. Vagy hogy “balul sül el”. Nem folytatom.

Szerencsére mára maga a gondolat is furcsán és ijesztően hangzik, hogy valakit a domináns kézhasználata miatt hátrány érjen. Pedig nézd meg, mit ír Illyés Gyula a közkedvelt magyar költő, Petőfi Sándor életrajzában:

‘Hosszú karjával mindenkinél messzebb hajítja a labdát. Egész addig, amíg a gyerekcsapatból valaki gúnyolni nem kezdi, hogy balkézzel dob – balogsuta! Ettől fogva nem dob.’

Ettől fogva nem dob. Mert gúnyolják egy olyan dologért, amiről nem tehet, hiába lenne jobb mindenkinél.

A bi- és homoszexuálisok aránya nagyságrendileg hasonló a balkezesek arányához: valahol 10% körül lehet. Azért sem tudjuk pontosan megmondani, mert rengetegen nem vállalják fel. Félnek a társadalom elítélésétől – pont, mint Petőfi félt az őt csúfoló gyerekek hadától. Valami miatt, amiről egyébként nem tehet.

És ami nem betegség, nem bűn, nem rossz.

De van még egy oka annak, hogy miért nehéz meghatározni, melyik csoportban hányan vannak.

A korszakos jelentőségű szexológus Alfred Kinsey már az 1950-es években (!) közzétette az azóta róla elnevezett Kinsey-skálát. Ennek a lényege, hogy az emberi szexuális orientáció nem olyan, mint egy villanykapcsoló, nem csak két állása van. Hanem – mint a legtöbb dolognak az életben – vannak árnyalatai.

Vajon heteroszexuális-e az, aki gondolt már szexuális értelemben azonos neműre, de sohasem próbálta ki? És fordítva: vajon homoszexuális-e az, aki egyszer – és nem többször! – volt már más neművel? Heteroszexuális-e az, akinek ellenkező nemű párja van, de gyakran fantáziál azonos neműekkel való szexuális kapcsolatról?

Ugye, hogy nem is olyan könnyű címkét ragasztani erre?

A mi “kétállású” gondolkodásunkban ráadásul könnyen zavarba jöhet az, aki magát mondjuk heterónak definiálja, de időnként vannak homoszexuális fantáziái. Hiszen nem lenne szabad, hogy ilyenekre gondoljon, ugye?

Mert ha szembesül vele, hogy ilyen vágyai IS vannak, akkor ő valami borzasztó, bűnös, megvetendő dologra gondol. Amit szégyellni és rejtegetni kell.

Ezért elnyomja magában, frusztrált lesz a gondolatától… nem akar megvetett lenni, mint fél évszázada a balkezesek. Mint Petőfi Sándor.

És megeshet, hogy hangosan kezdi utálni másokban azt, ami benne megszületett.

De erről bővebben majd a homoszexualitásról és az LMBTQ-ról szóló sorozatom következő részében

***
A sorozatot végül egyetlen nagy, linkelhető cikkben fogom összefoglalni, hogy innentől mindig megtalálható és továbbküldhető legyen. Köszönet mindenkinek, aki támogatásával hozzájárult a sorozat létrejöttéhez! – https://agostonlaszlo.hu/tamogatas

(Források:
Balkezesség: https://hu.wikipedia.org/wiki/Balkezesség

A homoszexualitás aránya a társadalomban: https://www.theguardian.com/society/2015/apr/05/10-per-cent-population-gay-alfred-kinsey-statistics

A Kinsey-skála: https://hu.wikipedia.org/wiki/Kinsey-skála )