Tisztelt Főfőispánom, Drága Orbán Viktor!

Én suhanva settenkedő sasom, drága dundi dögkeselyűm, engedje meg, hogy névnapomon szeretettel köszöntsem! A név olyan fontos dolog! Nem is értem szegény kis Marosi „megnevezhetetlen” Beatrix miért akarja titkolni az övét? Hisz olyan kedves szöszke arca ő az értünk dolgozó hivatalnak. Olyan átéléssel szolgál, írja alá renitens kollégák kirúgásait, megérdemli, hogy őt nevén nevezzük: Marosi Beatrix.

A nevekhez annyi fontos dolog köt. Önt például sosem hívnám Szauronnak szívem szakasztó szipolyherceg! Ön nekem a haragvó huncut hős, én látom önben Petőfit, ahogy kérte. És önt Putyinban, mint pukizó pöffeteg pitbull. Ohh, annyi harcos, kacagó báj van ebben. Petőfiért nem aggódom, szabadsághős, majd kitör valahol, mert nagy békepárti ő! Oda is kanyarította a 12 pont elé. Azért ment a csatatérre, hogy pacifista szólamokkal csitítsa a harcolókat. Én annyira átélem az ön békevágyát, utcai harcosom! Menjen hát, mi pontos Petőfi printünk ! Hirdesse a békét az Ukrán fronton! Vigye magával Veres Novákfi Pétert. Az ő képzettségével a legjobb, amit tehet, elkerülni a fegyvereket. Én rendületlenül imádkoznék önért! Sőt imaláncba térdelnék Semjén „mellébengennyedttejű” Zsolttal.

Sajnálom, hogy ő nem kapott Kossuth-díjat költészetéért! Persze a verseny beszarás, hogy milyen erős volt! Elnézést, talán furcsállja primitív szavaim, pedig nem Bayer Zsolt epigon szeretnék lenni, csak stílusosan illeszkedem Orbán János Dénes költészetéhez (csatoltam). Szívesen hallgatnám őt Oberfrank Pál szavalatában! A kis Demeter „mindennekvanhatára” Szilárd biztosan nem cenzúrázza, mert ő hisz mindenféle szabadságban a saját világnézeti kapaszkodóin belül. Az esélyegyenlőség fontos! A gyenge képességű embernek erős korlátok kellenek a kapaszkodáshoz. Demeter Szilárdot sem hagyjuk az út szélén!

Részemről, aki eredetileg bölcsész vagyok, de már mindent is tanítok, egész megszerettem a természettudományokat. A fizetésemből gyógyszert nem nagyon tudok venni, ezért vajákolással sokat foglalkozom (jaj, életem értelmezhetetlen értelme, ez nem panasz! Én ki tudom várni önért Brüsszelt). Így nagy tisztesség, hogy a természetgyógyászat jeles képviselője is felkerült a díjazottak közé. Dr Nyulasi Tibor Matricaria chamomilla kutatásai lovagkeresztet érdemeltek. Szakértői megnyilvánulásai óta nagyon vigyázok az orvosi székfűvel, nehogy magamra löttyintsem, vagy beleheljem, mert még kilúgozza az agyamat is.

Annyira sajnáltam, hogy nem lehettem Kiskőrösön, pedig hosszan vártam a meghívót. Lettem volna egy karika narancs az ön pizzáján. Tényleg, legyen a pizza hungarikum! Németh „pörköltkirály” Szilárd feljavítja némi pacallal és magasról hint rá kis borsosporcukrot.

Én a Civil Sugárútra mentem. Meg akartam dolgozni a krumplimért, fel akartam fedezni a vállalhatatlanul primitív embereket…erre mi fogad, a hideg ellenére mindenki mosolyog, beszélget, játszik… Remekül működtek anélkül, hogy ön megmondta volna nekik, hogyan kell! Szörnyű volt! Apró remény, hogy a mindenféle ellenzéki pártok képtelenek az együttműködésre. Azért megkeseredve, futva mentem haza, meghallgatni az ön beszédét, gyógyírnak nemzethy lelkemre.

Szerelmes rajongással,

Gulyás Gertrúd

okj-s pedagógus

P.S.: Találkoztam Mici nénivel. Teljesen elgurult a gyógyszere. Azt mondta, „Az állam én vagyok. Enyém az oktatás, az egészségügy, a szociális szféra, a közszolgálat. Én fizetem.„ Ez a nyanya egy tolvaj, el akarja lopni öntől! Azt akarja, hogy róla szóljanak ezek a dolgok, és őt szolgálják. Pintér „mindenisminiszter” Sándor ráküldhetne már egy villamost a Normafánál.

Edit Simkó