Tisztelt Gyöngyösi Márton, kedves Marci!

Jakab Péter

A nekem címzett nyílt leveled bevallom, megdöbbentett. Azokat a vádakat, amelyeket megfogalmaztál velem szemben, a Fidesz szokta megfogalmazni. Ha az az új jobboldali politika, hogy úgy beszélsz, mint a Fidesz, az soha nem lesz az én politikám.
Rögtön az elején szeretném leszögezni, nem fogok a Jobbik belügyeiről beszélni, nem az én stílusom. Csak rólad fogok beszélni, te szólítottál meg, nem a Jobbik közössége, amelynek a többsége ma is bajtársam.
➡️ Te az elnökké választásod során békét hirdettél. Második találkozásunk alkalmával – az elsőről el kellett rohannod – magam is azt ajánlottam neked, dolgozzunk együtt. Ha te a nagyvárosok értelmiségi rétegét akarod megszólítani, tedd azt, én pedig igyekszek megszólítani mindenkit, aki ennek a rezsimnek a vesztese, éljen az városban vagy falun. Azt kértem, engedd, hogy szabadon végezhessem a képviselői munkám.
➡️ Te béke helyett arra kértél, mondjak le a frakcióvezetésről, és maradjak csendben. „Stratégiai csendben”, ahogy te fogalmaztál.
A Fidesznek biztos, hogy ez az elvárása felém, de hogy neked is? Azt mondtad, a politikám nem illik a Jobbik politikájába, és egyébként sem most kell harciasnak lenni, hisz béke van, a fű se nő, és egyébként se érdekel most senkit a politika.
➡️ Lehet, hogy a tied nem, Marci, de ott is elmondtam neked: amikor az ország a legnagyobb megélhetési válságát éli, én nem maradhatok csendben.
Utólag persze nekem is eszembe jut az az ellenzéki körökben terjedő szóbeszéd, hogy Rogán megüzente az ellenzékbe beépült embereivel, hogy maradjunk csendben, meg ne próbáljuk kihasználni a válság miatti elégedetlenséget. Nem tudom Marci, hogy te Rogán embere vagy-e, csak azt, hogy csendet kértél tőlem. Megjegyzem, a béke érdekében az utóbbi időben már nem szólaltam fel a parlamentben és a tüntetéseken sem. De neked ez sem elég. Ma a leveledben már szélsőbalos proletár őrjöngésnek nevezted azt, ahogy beszélek.
Marci! Az emberek az utcán, a boltban, a piacon, a pályaudvaron, a hétköznapi életben sokkal keményebben beszélnek a Fideszről, mint én. Nyilván ezt neked a messzi Európai Parlamentből nehéz elképzelni, de hidd el, én az emberek között vagyok nap, mint nap. Tudom, mit mondanak, és meg is értem az elkeseredettségüket. Hangot is adok neki. Hogy neked ez a stílus nem tetszik, túlélem. Az viszont minden határon túlmegy, hogy a szavazóimat a nyílt leveledben ország világ előtt hőbörgő hordának nevezed. Ezt a leghatározottabban visszautasítom. A szavazóim nem horda, hanem elkeseredett magyarok, melósok, kisnyugdíjasok, tanárok, ápolók, és sokan mások, akik vesztesei ennek a rezsimnek. Őket nem sértegetni kell, ahogy azt a Fidesz szokta, hanem támogatni, segíteni minden eszközzel. Én az ő pártjukon állok. A nép pártján. Ez ma a Jobbikban úgy látszik bűn.
➡️ Te a Jobbik új elnökeként ma választás elé állítottál: ha maradok a nép pártján, ha továbbra is nyersen, őszintén, karcosan akarok kiállni a válság vesztesei, az Orbán-rezsim károsultjai mellett, akkor nincs helyem a Jobbikban. Nos, Marci, akkor nincs helyem a Jobbikban. Ha a nép és a Jobbik között kell választanom, nem kérdés, melyiket választom.
Kedves Marci, az utolsó kívánságodat ennek megfelelően teljesítem. Választok. Ezennel kilépek a Jobbikból, független képviselőként pedig maradok a nép pártján pont úgy, ahogy eddig: nyersen, karcosan, de mindig őszintén. A Jobbik feladhatja, én soha!
Vesszen a kormány, győzzön a nép! 🇭🇺