Tízezer fertőzött egy nap alatt Szlovákiában!

Valóság: egy országos tesztelés során 1,3 millió embertől vettek mintát, a tízezer fertőzött összesen 0,77 százalékot tesz ki – írja az Új Szó.
„Rendkívüli! 12 ezer fölé emelkedett a járvány magyar áldozatainak száma”
(HVG)

 

„Már több mint 12 ezer áldozata van a járványnak Magyarországon”

 

(444)

 

Ez a cím önmagában azt jelenti, hogy továbbra is tombol a járvány. A 12 ezres szám igaz is, de a hír mégiscsak az lenne, hogy minden adat javult. Októberben volt utoljára ilyen alacsony a kórházban és a lélegeztetőgépen lévők száma, november elején az elhunytaké. Csakhogy ami akkor növekedett, az ma szerencsére csökken: akkor háromszorosa volt a fertőzöttek száma a gyógyultakénak, ma több mint kétszer annyi a gyógyult, mint a fertőzött.
Százszámra idézhetném a hasonló megtévesztő címeket a független sajtóból. Minden nap trendszerűen a legrosszabb adatokat emelik ki; ha egymásnak ellentmondó külföldi hírek érkeznek, akkor szinte biztosan a katasztrófát jósló kerül a címbe. (Mint hétvégén a “sokkal halálosabb” brit mutációról szóló hír. Ez, a később falsnak bizonyuló hír ugyan egy időben jött azzal, amelyik a brit fertőzési ráta javulásáról szólt, de természetesen nem a pozitív információ került a címekbe.)
Sejtem a jelenség okát is: a valóban piacról élő internetes médiumok a kattintásokat váltják forintra, az olvasó pedig rossz hírekre, azon belül is a szenzációsan rossz hírekre kattint. De a jelenség akkor is pokolian ártalmas.
Nemcsak azért, mert az a sajtó, amit egyébként donáció vagy előfizetés formájában magam is finanszírozok, lépésről-lépésre éli fel a hitelét. De azért is, mert a pánikkeltés ebben az esetben több, mint morális felelőtlenség. A pánik ugyanis önmagában hajlamosabbá tesz minket a megbetegedésre és a vírus terjesztésére. (Az ilyenkor felszabaduló kortizol – más néven a stresszhormon – könyörtelenül elnyomja az immunrendszer működését.) Aki tehát azzal érvel, hogy jobb ráijeszteni a fegyelmezetlen emberekre, hadd féljenek csak a vírustól, az nemcsak kiskorúnak nézi a saját olvasóit, hanem veszélyezteti is őket.
Sosem olvasok olyat, hogy „sajnáljuk, a múlt héten, a múlt hónapban felesleges pánikot keltettünk, nem is úgy történt, nem is az lett a következménye”. Nem robbant be például a járvány attól, hogy a kormány karácsonyra, egyetlen este erejéig némileg könnyített a karanténon. Pedig “a Telexnek egy névtelenséget kérő virológus azt mondta, felelőtlenség ebben a vírushelyzetben összejönni a családdal karácsonyra ünnepelni, (…) mert lehet, hogy az unokák most látnák hónapok óta először a nagyit, de megvan az esély arra, hogy a találkozó miatt a nagyit már lélegeztetőgépen éri a szilveszter.” A némileg nagyobb kockázatra halálfélelem keltése nélkül is fel lehetett volna hívni a figyelmet, de a cikkek többsége biztos Armaggedont jósolt.
Nem ismerek személyesen vírustagadókat, de hallatlan felelőtlenségnek gondolom, ha valaki megpróbál másokat meggyőzni arról, hogy nincs is járvány, nem kell védekezni. Viszont számos olyan embert ismerek, akik folyamatos pánikban, depresszióban élnek a rájuk zúduló pánikkeltő hírek miatt. A járvány önmagában is baj, a kormányzattól, a magyar és nemzetközi egészségügyi szervezetektől és a védekezésben érdeket piaci szereplőktől érkező információk pedig így is hiányosak, ellentmondóak. Ilyen helyzetben végképp nehéz feladat – de felelősség is – a hiteles tájékoztatás.

Ha jól sejtem, a sajtónak vannak önszabályozó szakmai szervezetei. Szerintem itt lenne az ideje egy beszélgetésnek.

 

via. (ujszo.com)