Több infektológus, virológus és egészségügyi szakember szerint a magyar egészségügy órák múlva összeomolhat, nem lesz ki kezelje a lélegeztetőgépeket

Már a koronavírus-járvány első hulláma előtt az egészségügy volt Magyarországon az a szektor, amelyet leginkább sújtott a munkaerőhiány. Erre jön rá a pandémia által okozott hullámok rendkívüli terhelése, a harmadik hullám korábban soha nem látott nyomást helyez a kórházakra. Az egészségügyi szakemberek kitartanak, ameddig csak kell, a rendszerben működő vészmegoldások pedig pont arra elegendőek, hogy elkerülhető legyen az egészségügy effektív összeomlása. A kórházi rendszer megállíthatatlannak tűnő telítődése viszont azt jelenti a gyakorlatban, hogy a teljesítőképesség felső határa amolyan mozgó célpont lett, ebből pedig az következik, hogy az ellátás minősége romlik, a bekerülők életesélyei egyre rosszabbak és az intenzíven már bent fekvők lehetőségei is romlanak. Lenne néhány lehetőség, amivel lehetne javítani a helyzeten, a rendszeren belül és kívül is.

Fontosnak tartjuk leszögezni már a cikkünk legelején: célunk ezzel az írással nem a félelemkeltés, hanem, hogy bemutassuk, milyen folyamatok zajlanak most az egészségügyben, milyen tényezők állnak ennek a hátterében. Így olvasóink nem csak a látványosan romló járványügyi és kórházi számokat látják, hanem azt is, mit jelent ez a rendszerben, mivel küzdenek napi 24 órában az egészségügyi dolgozók.

Azt is érdemes kiemelni, hogy az egyes intézményekből származó hangok és segélykiáltások azért is fontosak, mert számtalan adat nem ismert az egészségügyi ellátórendszerről. Hogy például összesen hány lélegeztetőgépes ágy foglalt (Covid és nem Covid ellátásra együttvéve), mekkora egészségügyi szakszemélyzet áll rendelkezésre az intenzív osztályokon, pontosan hol van az intenzív kapacitások felső határa, hány Covidos beteg jut egy-egy szakápolóra, és a sort folytathatnánk. Ezért a rendszer telítettségét a számok alapján nem lehet megítélni, ezért az egyes kórházakból származó hírek alapján lehet következtetéseket levonni. Arról pedig már beszámoltunk, hogy ezek nem túl biztatóak:

A minden erejével jelenleg is tomboló harmadik járványhullám több szempontból is különbözik, ami fontos, ha a kórházi rendszer terheléséről beszélünk. Ezek azok a tényezők, amelyek miatt kedvezőtlenebb a környezet:

  • Fontos kiemelni, hogy nem egy nyugvó állapotú egészségügyi ellátórendszerre zúdult rá hirtelen a nagyobb terhelés. A kórházban ápoltak száma a második hullám mélypontján is csak 3600 főig tudott visszaereszkedni (a második hullámban a csúcs 8000 kórházban ápolt fő volt), miközben az ellátórendszer járványhelyzet nélkül is munkaerőhiánytól szenved.
  • A személyzet tehát érthető módon kimerült (bár minden erejével küzd), hiszen 1 éve tart már a folyamatos terhelés a világjárvány miatt.
  • A második járványhullám tavaly november-decemberben látott csúcsához képest új fejlemény, hogy életbe lépett idén március elsején az egészségügyi szolgálati jogviszony, melynek következtében az ellátórendszer több ezer szakápolót veszített el. Ez nem is jöhetett volna rosszabbkor.
  • A brit variáns gyorsabb terjedésre képes, ez pedig a súlyosság szempontjából rosszabb is lehet (arra egyelőre nincsenek határozott tudományos bizonyítékok, hogy az új variáns súlyosabb betegséget is okoz). Ha kétszer fertőzőképesebbé válik ugyanolyan halálozási arány mellett, akkor egy fertőzési generációval később a kétszer annyi fertőzöttből ugyanúgy kétszer annyi halálozás lesz. Egy újabb fertőzési generáció múlva pedig már négyszer annyi fertőzöttünk lesz, így négyszer annyi, az előzőnél kétszer több halálozással, és így tovább. Márpedig két fertőzési generáció ennél a betegségnél mindössze 10 nap – érzékeltette a helyzetet Röst Gergely járványügyi matematikus pár napja.

Ezek a kedvezőbb fejlemények viszont a kórházi telítődés ellen hatnak:

  • A súlyos esetek kialakulásának megelőzését és így a kórházi rendszer telítődésének lassítását célozta az a kormánydöntés, ami arról szólt, hogy Magyarországon a járóbeteg-ellátásban is használható lesz a favipiravir. Keddtől már a háziorvos is felírhatja az otthonukban gyógyuló enyhe vagy középsúlyos tüneteket mutató koronavírus-betegek kezelésére.
  • Az egészségügyi dolgozók fertőződése, vagy kontakttá válása minimálisra szorult vissza mostanra a koronavírus elleni vakcinák beadásának köszönhetően. Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora a Portfolio-nak küldött válaszában ezzel kapcsolatban azt jelezte: a hazai egészségügy és így a Semmelweis Egyetem teherbíró képességét is jelentősen növeli, hogy az egészségügyi dolgozók elsőként kaphatták meg Magyarországon a védőoltást. Az egészségügyi ellátók – számításai szerint – a korábbiakhoz képest 20-25 százalékkal jobban terhelhetők.

Az Országos Kórházi Főigazgatóság szerint nincs baj a rendszerben. A Népszavának küldött válaszában azt hangoztatta, hogy „a magyar egészségügy felkészült, továbbra is jut minden arra rászorulónak kórházi ellátás és lélegeztetőgép, a magyar orvosok és ápolók az elmúlt hónapokban rengeteg tapasztalatot szereztek a betegek ápolásában és munkájukat orvostanhallgatók, rezidensek is segítik”. Azt is hozzátették: a szigorú korlátozások és az egyre több védőoltás, továbbá a favipiravir háziorvosi felírása leveszi a terhet a kórházakról.

A puha korlát

Ebben a környezetben kell helytállniuk a kórházaknak. Mivel nem ismerjük az egészségügy teljesítő képességének effektív felső határát (sokan erre Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektorának tavaly decemberi mondatait hozzák fel, miszerint a koronavírusos-lélegeztetett betegek tekintetében 1000 fő a felső határ, ezt szombat reggelre megközelítettük, ugyanis ez a szám jelenleg 989 fő), többen is érvelhetnek úgy, hogy az egészségügy folyamatosan bírni fogja a rá nehezedő egyre súlyosabb terheket.

Ezért mondhatja azt például Szlávik János, a Dél-pesti Centrumkórház Országos Hematológiai és Infektológiai Intézetének osztályvezető főorvosa, hogy bár náluk 95%-ban telített az intenzív osztály és a járványhelyzet tovább fog romlani, az extrém terhelést bírni fogja a rendszer, egyelőre nincsenek nagy munkaerő-átcsoportosítások. Zacher Gábor mentőorvos pedig ezért fogalmazott úgy ezzel kapcsolatban, hogy bírni fogja az egészségügy a fokozott terhelést, mert az egészségügyi dolgozók összeszorított foggal csinálják a dolgukat a nagyobb terhelés mellett is.

Hogy miért állhat fent ez az

elsőre ellentmondásos helyzet, miszerint a kórházakon példátlan a nyomás, de az egészségügy bírni fogja a még tovább növekvő terhelést?

Ennek több oka lehet. Egyrészt az egészségügyi dolgozók valóban mindent megtesznek és meg fognak tenni (rendszerben lévő szakemberek és átvezényelt dolgozók), másrészt ágy és lélegeztetőgépbeli kapacitáskorlátok nem jellemzik a hazai egészségügyet (mint az első hullám csúcsán az észak-olasz kórházakat). Vagyis ahogyan egyre több súlyos koronavírus-fertőzött kerül a kórházba, egyre több ágyat szabadítanak fel, állítanak hadrendbe az intézmények, az intenzív ellátáshoz értő egészségügyi szakszemélyzetből viszont nem lesz több.

Egy kórházi intenzív osztályon dolgozó (név nélkül nyilatkozó) szakember elmondása szerint ez ahhoz vezet, hogy egy internzív terápiás nővérre egyre több és több beteg jut.

AZ EGY NŐVÉRRE JUTÓ 3 BETEG ARÁNYT MÁR RÉG NEM TUDJÁK TARTANI AZ INTÉZMÉNYEK, EGYES HELYEKEN 1:5, 1:8-AS ARÁNYT IS LÁTNI MÁR.

Daróczy- Gaál Ágnes, a Magyar Orvosok Szakszervezetének alelnöke pénteken az ATV-nek így magyarázta el ezt egy példával: “ha van is ugyan 50 intenzíves ágy egy intenzív osztályon, de csak 15 betegre elég személyzet van, akkor minden egyes további beteg, akit felveszünk a fennmaradó 35 ágyra, az már a 15 kezelt beteg esélyeit is rontja. Amíg a 15 főre elegendő személyzetnél azt mondhatjuk, hogy 15 embernek adtunk 30 százalék túlélési esélyt, minden egyes további beteg felvételénél a meglévőktől elveszünk további 2-3 százalékot”.

Svéd Tamás intenzív terápiás szakorvos, a Magyar Orvosi Kamara titkára a 444-nek adott interjújában szintén egy példával szemléltette ezt a dilemmát. “Százan ülnek egy zuhanó repülőn, van húsz ejtőernyő. Széttéphetem és összevarrhatom őket másként, csinálhatok kisebbeket. Megoldhatom, hogy 30 ember kapjon ejtőernyőt, így ennyien élnek túl, de néhányan nagyon össze fogják törni magukat. Adhatok 40 embernek is ejtőernyőt, akkor 25-en fogják túlélni a becsapódást, de még mindig megmentettem plusz öt életet az eredeti 20-hoz képest, a 30-nál már öttel kevesebbet. Ha viszont 50 embert próbálok megmenteni ugyanígy, mindnyájan meg fognak halni. Ezt a határt nem szabad átlépni az intenzív ágyak bővítésekor” – mondta a szakember.

Varga Péter Pál, a Budai Egészségközpont alapító-igazgatója a Népszavának adott szombaton megjelent interjújában hasonlóképp vélekedett. Ahogy egyre több beteg szorul ellátásra, egyre kevesebb szakszemélyzet, ápoló jut rájuk, és valószínűsíthető, hogy romlanak a túlélési arányok. “Összesen 60 lélegeztetésre alkalmas gép van, de működtetni maximum harmincat tudnék magas szintű gyakorlott szakszemélyzettel” – árulta el.

Az egyik kórházi forrásunk elmondása szerint a Covid-intenzíven dolgozó szakápolók kapnak ugyan segítséget, de ők már nem szakápolók és sok mindenre nem képezhetőek ki, ezért a Covid-intenzív osztályokra kerülő újabb és újabb betegek már nem fognak ugyanakkora figyelmet és szakértelmet kapni, mint a bent lévő betegek. Ezzel pedig értelemszerűen az életesélyeik is rosszabbak lehetnek.

Egy másik kórházi szakember arra mutatott rá, hogy a Covid-betegek ellátására nincs érdemi terápia, a lélegeztetés vagy az ápolás jöhet csak szóba. Viszont ha egyszerűen nincs olyan felülete a tüdőnek, amelyen mesterségesen lehetne lélegeztetni, akkor nagyon nehéz dolgunk van – mutatott rá. Hozzátette ő azt is, hogy

FIATALOK, NAGYON GYORS LEFOLYÁS MELLETT RENGETEGEN KERÜLTEK LÉLEGEZTETŐGÉPRE ÉS NAGYON KEVESEKET TUDNAK A GÉPRŐL MEGMENTENI.

Számításaink szerint a kórházban ápoltak számának napi növekedési üteme 300 fő felett van, ez közel megegyezik a tavalyi második hullám tetején látott értékkel (igaz már huzamosabb ideje tart itt ez a szám). Eközben a lélegeztetőgépen lévők számának napi növekedési üteme 34 főnél jár (ezek 7 napos mozgóátlagok). Ez közel a duplája a második hullám csúcsán látott értékeknek. Vagyis ezek a fő számok is alátámasztják azt, hogy soha nem látott ütemben növekszik a lélegeztetőgépre kerültek száma a kórházakban, ami egy újabb jele annak, hogy a kórházaknak példátlan terhelést kell elviselniük.

Mi segíthetne a rendszeren belülről?

Több, a Portfolio-nak nyilatkozó szakember is megerősítette, hogy a kórházak újabb intenzív, lélegeztetőgéppel felszerelt kapacitások megnyitásával reagálnak az egyre súlyosabb helyzetre.

Ezzel egybecseng az operatív törzs hvg-nek küldött pénteki válasza. Ezek szerint “a drasztikusan emelkedő betegszám mellett továbbra is mindenkinek jut kórházi ellátás és lélegeztetőgép, megfelelő kapacitások állnak rendelkezésre, és ha szükséges, tovább bővítjük.”

Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a lehetséges kapacitásbővítés mértékéről is beszélt a héten. Elmondása szerint 13 244 szabad ágy áll most rendelkezésre, és a szabad lélegeztetőgép kapacitás 1918 darab. Feltehetően a kapacitásbővítéssel átcsoportosítások is járnának, vagyis nem internzíves szakszemélyzet kerülne ezekre az osztályokra (a kormánynak megvan már a lehetősége, hogy bevonja a magánegészségügyi szolgáltatók dolgozóit és ingatlanjait is, igaz Varga Péter Pál BEK-vezér szerint fekvőbeteg ellátásban a magánegészségügyi szereplők nem tudnak érdemi kapacitással hozzájárulni a járvány kezeléséhez).

Egyik forrásunk érzékeltette: jelenleg kétszintű a Covid-betegek ellátása. Vannak a Covid-osztályok és a következő szint az intenzív ellátás.

A Covid-osztályokon kezelik gyógyszerrel a kevésbé súlyos betegeket, oxigén terápiát kapnak és a szerencsésebbek állapota nem romlik tovább és néhány nap, hét után hazamehetnek. Ezen az osztályon megfelelő mennyiségű gyógyszerre, ágyra és oxigénre van szükség, valamit olyan személyzetre, akik ezt kiosztják, vagyis ez a tevékenység nagyon speciális szaktudást nem igényel.

Azok a betegek, akiknek az állapota romlik, kerülnek az intenzív osztályra a mostani eljárásban.

AZ INTENZÍV OSZTÁLYOS KAPACITÁS AZ IGAZÁN SZŰK KERESZTMETSZET ÉS ITT SOKKAL KISEBB A LEHETŐSÉG A BŐVÍTÉSRE – MONDTA EL AZ EGYIK SZAKEMBER.

Emlékeztetett arra is, hogy itt nem a gép felszerelés a szűk keresztmetszet, hanem a személyzet, azon belül is az intenzíves nővér szakápoló.

Egyikük beszámolója szerint a jelenlegi tapasztalatok azt mutatják, hogy a kórházak a súlyos eseteket felvevő intentíves Covid-osztályok kapacitásbővítését erőltetik, újabb és újabb intenzíves kórtermeket nyitnak meg, ahol viszont az ellátás minősége romlik, mert egyre több beteg jut a személyzetre.

Meglátása szerint egy lehetséges megoldás lenne, ha a jelenleg kétszintű Covid-ellátás közé beékelődne egy köztes ellátás. A nemzetközi szakirodalomban ezt nevezik intermedier, vagy szubintenzív részlegnek. Itt tudják azokat a betegeket kezelni, ahol még nem kell, vagy nem jut lélegeztetőgép, viszont magasabb szintű figyelmet igényelnek, mint a Covid-osztályon (megemlítette a non-invazív lélegeztetést, a mesterséges táplálást). Itt lehetőség lenne intermedier személyzetet bevonni és ez az osztály nagyobb számú beteg minőségi ellátását is lehetővé tenné.

HA VISZONT AZ INTÉZMÉNYEK EBBE AZ IRÁNYBA MENNÉNEK, AZZAL KIMONDANÁK, HOGY EGY ÚJ, SÚLYOS ÁLLAPOTBA KERÜLŐ BETEG NEM TUD AZONNAL LÉLEGEZTETŐGÉPRE KERÜLNI, MERT A VALÓS INTENZÍV KAPACITÁS ELFOGYOTT.

Ezt azonban nem lehet kimondani a mostani rendszerben, ezért sok intézményben az újabb és újabb súlyos állapotú betegnek is találnak helyet és gépet. Néhány helyen jellemző csak ez a módszer a szakember elmondása szerint.

A szubintenzív osztályon fekvő betegek ápolói szempontból munkaigényesek, de orvosi szempontból nem, és nem nagy terápiás igényűek, számukra fokozott figyelem kell (egyen és igyon eleget a beteg, segítséget kap a köhögéshez, a forduláshoz az ágyban például). Egy ilyen osztály a járvány ideje alatt képes lenne betölteni azt a funkcióját, hogy bizonyos betegeknél elkerülhető legyen az intenzív osztály.

Mi segíthetne a rendszeren kívülről?

Arra a kérdésünkre, hogy valóban a fiatalabb korosztályról szól-e a harmadik hullám a kórházakban egyik beszélgetőpartnerünk nem tudta ezt megerősíteni, az is elképzelhető, hogy több a beteg és ezen belül több is a fiatal. Ettől függetlenül nem kizárt, hogy az új vírus jobban támadja a fiatalokat. Elmondása szerint az intenzív osztályokon több fiatal asszony is fekszik, kismamák, vagy éppen 30-40 éves felnőttek alapbetegség nélkül. Nekik is rendkívül gyorsan romlik a tüdőfunkciójuk – emelte ki.

Azt is megjegyezte érdeklődésünkre a kórházi szakember, hogy több ok is meghúzódhat a mögött a megfigyelés mögött, hogy kevesebb az idős beteg az intenzív osztályokon, mint korábban. Egyrészt a körükben nagyobb az átoltottság (a 80 év felettiek körében 43,7% az átoltottság aránya), másrészt már sokan áteshettek a betegségen, harmadrészt jelenleg ők azok, akik kevesebb kontaktusszámot vállalnak be, jobban betartják a korlátozásokat, negyedrészt az is elképzelhető, hogy olyan súlyos a betegség lefolyása az esetükben, hogy már az internzív osztályra sem jutnak el.

Szlávik János, a Dél-pesti Centrumkórház infektológus főorvosa egy február végi interjúban jelezte, hogy csökken a súlyos betegek átlagéletkora, gyakrabban kerül kórházba olyan 40-50 éves ember, akinek semmilyen alapbetegsége nem volt.

Egyik forrásunkkal beszéltünk arról is, hogy mit tud tenni az az igazolt koronavírus-fertőzött, aki otthon gyógyul. Abban az esetben, ha egyre fáradékonyabb, nem megy le a láza, produktív köhögése van és nem vesz, vagy nehezen vesz levegőt, liheg, akkor nem szabad habozni, hívni kell a mentőket és a kórházba kell menni.

Ha valakinek csillapítható a láza, és csak némi fáradékonyság és köhögés jelentkezik, kap levegőt, tud enni és inni, elmozog a lakásban, akkor nem kell bemenni a kórházba.

És itt nem árt hangsúlyozni az egyének felelősségét. Ha ugyanis szigorúan betartjuk a higiéniás szabályokat, a távolságtartást, valamint a maszkhordást és mindezeken felül tartjuk magunkat a korlátozó intézkedésekhez (kerüljük a csoportosulást, a tömeget, a zárt tereket), minimalizáljuk a kontaktusszámunkat, akkor lényegesen csökkentettük a fertőzés kockázatát. Ha elég sokan és egyre többen betartják ezeket a korlátozásokat, akkor a fertőzési láncok megszakadhatnak, járvány terjedési üteme csökkenhet, a járványgörbe idővel ellaposodhat, és a kedvező folyamatok idővel eljutnak a kórházak szintjére: kevesebb lesz a súlyos eset, kevesebben kerülnek be a kórházba, csökken a lélegeztetésre szorulók száma, vagyis enyhül az egészségügyi rendszerre nehezedő nyomás. Egyértelmű tehát, hogy az egyén is tehet a súlyos kórházi számok ellen.

A fent bemutatott kedvezőtlen folyamatokból ugyanis az is következik, hogy ha az egészségügy minél hosszabb időn át feszíti a határait, annál nehezebb dolguk lesz az egészségügyi dolgozóknak az életek mentése, romolni fog az ellátás minősége, a tartalékok (ha még vannak) kimerülnek. Amennyiben csak mérsékelt ütemben valósul meg a járványügyi folyamatok javulása az új korlátozások nyomán, akkor az további súlyos heteket jelez előre az egészségügyi ellátórendszer és személyzet számára. (Orbán Viktor egy hete pénteken már ezt jelezte előre, amikor 15-20 ezer fős kórházi ápoltszámról beszélt a korlátozó intézkedések bejelentése után, de Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter szintén az egészségügy rendkívüli próbatételéről és jóval 10 ezer fölé emelkedő kórházi esetszámról beszélt a napokban.)