” Tollat, párnát , dunnát, paplant veszek!” Igaz történet.

0

Imádom a zebrapintyeket.

Egy meglehetősen nagy kalitkában három pár zebrapintyet “nevelek, tartok”. A kalitka ajtaja nyitva van, de egyik madár sem repült még el.

Kijönnek, körülnéznek és repülnek vissza a kalitkába.

Érdekes.

A történet röviden:

Nyáron az udvaromon találtam egy balkáni gerle tollat. Beraktam a pintyek kalitkájába.

Hatalmas “veszekedés” lett ebből. A pintyeim összeháborúztak ezen a tollon.

Akkor jutott eszembe, hogy talán jó lenne több tollat berakni a kalitkába, de olyan környezetben élek ahol nincs sem toll, sem más háziszárnyas nincs.

De, ma történt valami érdekes.

Jött egy autó hangosítóval, ami ezt kiabálta: “Tollat, párnát, dunnát, paplant veszek!”

Kiszaladtam az utcára és megállítottam az autót.

Nehezen, de elmagyaráztam, hogy mit szeretnék, mire vágynak a pintyeim. Persze…nevetséges.

Sajnálkozását fejezte ki a “nem skandináv” kinézetű sofőr. Hogy neki nincsenek tollai, csupán ő felvásárol. Ezért nem fog felbontani egy paplant.

OK. Megértettem és elnézését kértem, hogy megállítottam.

Fél óra múlva csengettek.

Vissza jött az illető és egy kispárnát nyomott a kezembe.

Persze, tollas párnát.

Elképedve bámultam ki a fejemből.

Ilyen még van? Ilyen lehet?

Nagyon megköszöntem a nem túl skandináv ember gesztusát és a párnából később kiszedtem egy marék tollat.

A pintyek kalitkájába raktam egy marékkal.

Ha láttatok még perpatvart, akkor ezt kár, hogy nem láttátok…

Minden kismadaram elkapott egy-egy tollat és máris mutatva párjának vitte a költőhelyre.

Miért is írom én ezt le?

Mert én ezt a párnát kaptam a madaraimnak egy nem túl skandináv embertől.

Aki nem érzi ennek a történetnek a lényegét…lapozzon, de én nagyon is érzem

Van még figyelmesség, van még szeretet ebben a hazában. És ez piszkosul jólesett. És ezt a gesztust felém nem a Mészáros Lőrinc-félék gyakorolják, hanem egyszerű emberek.

Kösz, hogy elolvastad és talán el is gondolkodtál ezen az egyszerű , kis történeten!

OLKT: Gál György