“Tolvajok, rablók és homoszexuálisok” nem üdvözülhetnek.”

Ültem a templomban és láttam a szenvedő, könnyes szemeket, a megalázott, a saját létezésükben megkérdőjelezett embereket. Nagy Gergely “lelkipásztor” éppen ott tartott, hogy “tolvajok, rablók és homoszexuálisok” nem üdvözülhetnek. Így, ebben a sorrendben.

A vitára érkező, így a közönségben tömegével ülő LMBTQ keresztények pedig minden mondatát ostorcsapásként kapták az arcukba. Nagy Gergely minden egyes elítélő szava egy vágás volt a szívükön.
Üvölteni tudtam volna. Legszívesebben odamentem volna a pulpitushoz, hogy megkérdezzem, tudja-e, hogy szerencsésebb országokban azért, amit tesz börtön jár? Hogy a gyűlöletbeszéd semmivel sem elfogadhatóbb (SŐT!) egy pap szájából az oltár mellől, mint egy kocsma sörtől ragadó pultja mellett?
Hogy egy felszentelt palást birtokosaként a “kicsinyek” felnéznek rá, és átveszik a véleményét, hogy hazaviszik, és továbbadják azt, hiszen “náluk nagyobb embertől”, egy paptól hallották azokat?
Hogy egy olyan istenképet képviselt, aki miatt a templomban ülők rablókkal és tolvajokkal kellett, hogy egy szinten érezzék magukat.
Hogy ott, a szemünk előtt szegezte fel újra Krisztust a keresztre.
Nagy Gergely mára nem pap többé. Programozó. Nem, nem az egyház tagadta meg, ő tagadta meg az egyházat.
Én magam, külföldön élve, innét értesültem arról, hogy (nagyon helyesen) terápiába jár és kritikusan tekint sokmindenre, amire épeszű embernek kritikusan is kell tekintenie, és aminek eddig szolgálatában állt:
Viszont nem tudom, vajon tudatában van-e annak a rengeteg sérülésnek, annak a rengeteg kárnak, amit ő a magyar LMBTQ-emberek egyik fő inkvizítoraként évek szorgos munkájával, tekintély és felkenetés birtokában véghez vitt.
Vajon felfogta-e, hogy emberek megnyomorodhattak, akár öngyilkosok is lehettek miatta? Hogy mekkora a bűn, amit gyakorolt?
Annó majdnem volt egy vitám vele pontosan erről a témáról, de végül lemondtam. Nem akartam, hogy az a pestis, amit ő képviselt, rajtam keresztül bárkihez is eljusson. Nem akartam, hogy – mint sokakat másokat – engem használjon a saját népszerűsége növeléséhez.
Most viszont úgy gondolom, felajánlom neki a lehetőséget, hogy itt, 150 ezer ember nyilvánossága előtt kérjen bocsánatot azoktól, akiket megbántott, megnyomorított, tönkretett. Hogy felelősséget vállaljon a szavaiért és legalább segítsen bekötözni a sebeket, amiket okozott.
Ha érdekli a felajánlásom, tudja, hogy hol talál. Ha nem válaszol, akkor csak annyi az üzenetem az aznap ott zokogóknak, hogy már nem pap többé.
És így érdemes tekinteni az akkori szavaira is.
*
A kép azon a bizonyos vitaesten készült, a forrása: https://kermel.hu/…/nagy-gergely-bartha-istvan…/
Az eredeti írás: https://www.facebook.com/agostonlaszloartist