Újabb pedagógus fakadt ki nyílt levélben – “Megtakarítás, az meg mi?”

Meddig élhetek abban a lakásban, amiben jelenleg? Lesz-e valaha autóm? És ha eszembe jutna családot alapítani, miből tudnék felnevelni egy gyereket? – egy pályakezdő pedagógus szerint a kritikusan alacsony bérek miatt legfőképpen ezek a kérdések foglalkoztatják az oktatásban dolgozókat. Varga Sára Facebook-oldalán számolt be helyzetéről, csatlakozva ahhoz a tanárnőhöz, aki hasonló okok miatt a napokban írt nyílt levelet Orbán Viktornak.

Ahogy arról már korábban beszámoltunk, nyílt levélben fordult Orbán Viktorhoz egy pedagógus, melyben részletesen leírta, pontosan milyen életkörülményeket tud magának biztosítani abból a bérből, amit az államtól kap. Mint kiderült, 160 ezer forintos fizetéséből csupán egy „penészes, szuterén lyukat tud bérelni”, de a lakhatás mellett az étkezés terén is alaposan össze kell húznia a nadrágszíjat, általában csak üres rizsre vagy tésztára futja.

Most újabb pedagógus döntött úgy, hogy kitálal – szúrta ki a 444.

Varga Sára Facebook-oldalán azt írta, bár sokáig gondolkodott azon, hogy beszéljen-e a fizetéséről, mégis úgy érzi, hogy itt az ideje hangot adni a problémának.

Én azért tudok pedagógusként dolgozni, mert a szüleimnek köszönhetően nem kell albérletet fizetnem. El sem tudom képzelni, hogy mi lenne, ha albérletben kellene élnem. Hétvégén így is kétszer meggondolom, vegyek-e gyümölcsöt… 178.193 forintból nem lehet tisztességesen megélni, az pedig fel sem merül, hogy megtakarítást halmozzak fel. És itt jönnek szembe azok az egzisztenciális szorongást okozó nagy kérdések, hogy meddig élhetek abban a lakásban, amiben jelenleg, lesz-e valaha autóm, és ha eszembe jutna családot alapítani, miből tudnék felnevelni egy gyereket

– írta a pedagógus, hozzátéve, hogy a helyzete nem egyedi, ez minden iskolai dolgozóra vonatkozik, azokra is, akik már 30 éve a pályán vannak.

Kiemelte, hogy ha ez így folytatódik, nem lesz szakos tanár, sőt sok helyen már most sincs.

Egy földrajz-történelem szakos barátom matekot is tanít egy általános iskolában, mert nincs szaktanár. Legalább négy olyan egyetemi ismerősöm, barátom van, akivel együtt végeztünk, és már fontolgatják a pályaelhagyást, többen már nem dolgoznak tanárként

– mutatott rá, megjegyezve, hogy ezen a helyzeten befagyasztott árú élelmiszerek sem segítenek, elhivatottságból ugyanis még azokra sem futja.

A pályakezdő tanárnő beszélt arról, hogy rendszeresen megkapja kritikaként: „nem muszáj ebben a szakmában dolgozni. “

Olyat viszont még soha nem hallottam senkitől, hogy az ő gyerekének nincs szüksége tanárra (orvosra/szociális segítőre/rendőrre/pszichológusra stb). Ha pedig tényleg fontosak ezek a szakmák társadalmi szempontból, akkor fontosnak gondolom kihangosítani a szakmám problémáit is. Ugyanúgy, mint más problémákat. Hogy minél többen tudjanak róla, hogy egyszer talán legyen esély a változásra, hogy ne legyen csend

– zárta sorait a pedagógus.

(via 444)