Ujhelyi keményen belerongyolt Deutschba

Bámulatos, ahogyan a kormányzati nyilvánosság képes elhallgatni, átformálni, elferdíteni mindent, ami számára kellemetlen. De ezt a gyakorlatot már jól ismerjük, nagy meglepetés nincs benne. Az elmúlt héten az Európai Parlament plenáris ülést tartott, amelyen számos fontos dosszié volt terítéken; arról viszont, hogy a Fidesz adott esetben miről és miért szavazott, már kevesebbet beszélünk. Pedig van jelentősége. Miután a kormány uralta médianyilvánosság ezt rendre megspórolja, az alábbiakban röviden összefoglalom, mi is történt a héten.

Többek között szavaztunk a cseh miniszterelnök, Andrej Babiš összeférhetetlenségéről és a cseh jogállamiság ezzel összefüggő helyzetéről. Röviden arról van szó: az EU kifogásolja, hogy a cseh kormányfő annak ellenére vesz részt az uniós támogatási programokról szóló tanácsi tárgyalásokon, hogy az általa birtokolt Agrofert cégcsoport továbbra is jelentős uniós mezőgazdasági támogatásban részesül. Sőt, voltak arra lépései is, hogy ezt az összeférhetetlenséget nem felszámolja, hanem ad hoc módon legalizálja. Az Európai Parlament végül nagy többséggel elfogadta az összeférhetetlenséget megállapító és kifogásoló állásfoglalást, mindössze harmincan szavaztak ellene: például a Fidesz EP-képviselői. Ők holmi politikai támadásról beszélnek, miközben mindössze az átláthatóságról és a korrupciómentességről van szó. De jól tudjuk, hogy ezek az európai értékek nekik mit jelentenek: semmit. Van viszont itthon is családi közbeszerzés, vagyonkimentés, uniós pénz fideszes zsebekbe tömködése. Gerincroppantó lehet ilyenkor a Fidesz érdekeinek megfelelően szavazni és nem a magyar emberek, nem az erkölcs mellé állni.

Szavazott az Európai Parlament a jogállamiság kérdéséről is; ebben az esetben sem meglepő a Fidesz magatartása. Természetesen azon kevesek közé tartoztak, akik nem támogatták, hogy az európai intézmények felgyorsítsák a jogállami mechanizmus működését. Ez mindössze azért kiemelendő tény, mert eközben a Fidesz lakájnyilvánossága még mindig attól hangos, hogy a kormánypártiak miként törték le a brüsszeli szándékokat és állították meg hősiesen a jogállamiság számonkérését. Ennek ugyanis minden szava nettó hazugság és ezt ők is pontosan tudják.

Fontos kiemelni, hogy a Fidesz nem szavazta meg azt a parlamenti állásfoglalást sem, amely kikötötte: a tagállamok helyreállítási forrásokat felhasználó programterveit csak akkor fogadhatja el az Európai Bizottság, ha azok teljes mértékében megfelelnek az igazságos és zöld átmenetre, valamint digitális átalakulásra vonatkozó előírásoknak. A Fidesz által leszavazott – de persze így is többségi támogatással elfogadott – dokumentum azt is leszögezi, hogy az Európai Bizottság nem engedhet majd semmilyen politikai nyomásnak és csak a minden szabálynak és célnak megfelelő nemzeti terveket hagyhatja jóvá. A Fidesz delegációja szerint az EP szereptévesztésben van és „tájékozódás” helyett már értékelni is akarja a nemzeti programokat, azok tartalmát pedig politikai vita tárgyává akarja tenni. Milyen vicces, hogy egy politikai párt azt kifogásolja, hogy valami politikai vita tárgyát képezi. Persze tudjuk, hogy a Fidesz utálja a vitát – mert rendre alulmarad benne –, csak azt szereti, ha erőből át vagy le tud nyomni valamit. Az érvelést, a vitát, a meggyőzést nem akarja, ezek a demokratikus dolgok neki macerásak. Ezért sem egyeztetett érdemben senkivel a helyreállítási források felhasználási tervéről, a brüsszeli pofonok után átírt és módosított tervekről pedig végképp nem. A Fidesz azért ellenezte ezt a parlamenti állásfoglalást is, mert retteg attól, hogy ha belelátnak a kártyáiba, kiderül, már megint sumákolni akar az uniós közpénzekkel, akkor ezúttal tényleg jogállami harapófogóba kerül. Rendkívül szánalmas, hogy nemzeti szuverenitási kérdést csinál minden olyanból, ami valójában világosan és egyértelműen mindössze a szemérmetlen lopás megakadályozásáról szól.

Két fontos tétel volt még a héten: egyfelől a Fidesz végül összeszorított foggal, de megszavazta a gépeltérítő belorusz rezsim elítélését. Képzelem, milyen izzasztó helyzet lehetett, miután Orbán Viktor nemrég még arról beszélt a belorusz államfő, Lukasenka mellett, hogy több bennük a közös, mint gondolnák. Volt azonban egy másik fontos állásfoglalás is, mégpedig az, amelyik Oroszország magatartását kritizálta és kiállt a putyini rezsim által „nem kívánatosnak” nyilvánított civilszervezetek, így például a bebörtönzött Alekszej Navalnijhoz köthető alapítvány mellett. A dokumentum kimondta többek között, hogy az oroszok olyan „elnyomó törvényeket” fogadtak el, amelyek drasztikusan kiterjesztették a „külföldi ügynöknek” minősíthető személyek és csoportok körét, növelték a rájuk vonatkozó korlátozásokat és követelményeket. Ugye ismerős helyzet?! Az állásfoglalás többek között arra is felszólította az orosz felet, hogy hagyjon fel a civilek vegzálásával, biztosítson egyenlő feltételeket minden politikai pártnak a választásokon, a jogszabályait pedig hangolja össze a nemzetközi kötelezettségeivel. Természetesen a Parlament érdemi többséggel elfogadta a dokumentumot: a Fidesz képviselői azonban azt a bátor és egyenes megoldást választották, hogy nem nyomnak gombot. Hát így.

 

 

Szerző. Ujhelyi István, az MSZP EP-képviselője.