Utánuk a politikai hulladék!

Az Orbán-rendszert beletemetik a sírba, és a politikai vámpírok meg a szellemek riogatják majd a magyar társadalmat. Pedig egy posztmodern szeméttárolónál sokkal több kell!

Simicska ámokfutása kapcsán felmerült bennem egy apokaliptikus kép, hogy összeomlik az Orbán-rendszer, ami egyébként már sokszor felmerült sokakban. Ki tudja, talán már az is igaz, hogy ideggyógyászati kezelésre jár Orbán Nyugat-Európában, miközben itthon a Rogán-Lázár-féle pitbullok nyerészkednek és vicsorognak a népre abszolút szociálisan érzékeny módon. Szóval széthullik az egész bagázs, a jobboldali médiabirodalom atomjaira esik, felszippantja egy fekete lyuk.

De mi jön utána? A másik oldal hulláiból maximum egy posztmodern szeméttárolót lehetne összehozni, új politikai garnitúrát, akik egyenes gerinccel próbálnak meg európaiak lenni, aligha. Szóval az Orbán-rendszert beletemetik a sírba, és a vámpírok meg a szellemek riogatják majd a jó magyar társadalmat Mesterházyval, Kunczéval meg baloldali aggastyán okostojásokkal együtt. Ebből lesz itt olyan záptojás, hogy a rátóti csikótojás elbujdoshat a Déli sarknál egy orbitális jéghegy alá.

Ezért téves hipotézis, ha Simicska ámokfutását a Fidesz őszödi beszédének tituláljuk. Még mindig vannak olyanok, akik Gyurcsány őszödi beszéde utáni buktát akarják megtorolni a Fideszen, és folyton a kormánypárt őszödi beszédét vizslatják. Csakhogy ez a mentalitás azt jelzi, mintha Gyurcsányék nevében akarna valaki revansot venni, vagyis ugyanazt a késő Kádári világot akarná képviselné. Csakhogy nem az MSZP vagy más baloldali töredékpártok nevében kellene revansot venni a Fideszen, és ekképpen alternatívát kínálni, hanem a baloldali hullákat meghaladva egy vadonatúj gondolkodásmód nevében.

Ezért mondom azt, hogy a magyar politikai kultúra egyik legmeghatározóbb hagyománya a nemzeti liberalizmus, még ha dzsentris és feudális elemekkel is van átszőve, és ezt az irányzatot kellene adoptálni a 21. századba, hogy kiutat leljünk a polarizálódó hazai politikai rendszerből. Ez nagyon-nagyon leegyszerűsítve arról szól, hogy bárki nyugodtan szívjon el egy spanglit, csináljon azt, amit akar, amíg nem árt másoknak, ellenben ezt a nyilvánvalóan az erős és gazdag európai államokra kitalált EU-t azért senki se istenítse kritika nélkül, és ne istenítse Merkelt sem, aki idejött lobbizni a német vállalatok érdekében, mintha ez teljesen fair demokratikus mozzanat lenne. Vagyis a személyre, jelesül Magyarországra szabott gazdasági önállóság irányába „megindulás” alapvetően jó kereteket biztosíthatna, ha közben nem lenne ez a hőzöngő, lenyúlós, erkölcsi piedesztálra állított kereszténynemtudommi ideológia. Ráadásul a „nemzeti” szó jelentését is helyre kellene tenni, és eltávolítani a szélsőjobbra helyezett rokonításoktól, amelyek szintén elnagyolt megközelítések.

De nehogy abba a tévhitbe essünk, hogy ehelyett ugyanilyen hőzöngő, nemtudommilyenliberális Heller Ágneses-Kuncze Gáboros ideológia kell. Mindkettő kőegyszerű gondolkodásmódra vall, és semmibe veszi az emberi faj egyik legnagyobb vívmányát, az alkalmazkodóképességet, amely nem az önfeladást jelenti, hanem a helyes erőviszonyok felmérése mellett némi diplomáciai érzékkel megáldva a saját utunk bejárását. És ide sorolható az is, hogy nem Putyin az ördög, és Obama meg a rózsaszín popsis angyal, hanem mindketten kőkemény birodalmak urai, akik nagy ívben tesznek ránk. Természetesen leegyszerűsítve a demokratikus értékek szerint az USA politikailag korrekt (PC), ám külpolitikai téren ezen a PC kalap szart sem ér.

Egyébként az elmúlt hónapok tűntetéssorozatának is ez a veszte: nem lehet Szovjetunió monogramos, Che Guevarás kitűzős, lakhatást meg ingyen plazmatévét ordítozó rekedt torkokra alapozni az ég világon semmit. Tehát még egyszer: semmit. Itt sziszifuszi pártépítő munkára lenne szükség, de ahhoz meg kellene állapodni értelmes célokról. Csakhogy itt annyiban merül ki a gondolkodásmód, hogy közhelyeket szajkóznak, mint a durcás kisgyerekek. Felszámolták a demokráciát, meg totális párturalom, meg diktatúra, meg ilyen nyilvánvaló közhelyekkel nehéz messzire jutni. Érdemes vitát folytatni arról, hogy a jogállam mint olyan hol tart 1990 óta, de abból külön kiemelni a 2010 utáni eseményeket, vérhülyeség, főleg 2006 véres októbere miatt, ami persze mindent überel.

A fő probléma inkább az, hogy amíg felépítenének egy új pártot olyanok, akiknél mondjuk legyen az a mérce, hogy az elmúlt 40 évben egyetlen pártnak sem voltak tagjai, addigra azokat a NAV és egyéb állami szervek és pitbull sajtósok ki fogják csinálni. Ez némileg ellentmondás, hiszen azt mondtam, hogy nem számolták fel a demokráciát, ellenben felszámolták a demokratikus gondolkodást, és a kettő nem ugyanaz, ráadásul a demokrácia az agyakban és elvekben dől el, és nem az írott törvényekben.

A Zétényi-Takács féle lusztrációs törvény buktája az 1990-es évek elején azonban arra is rávilágított, hogy szinte lehetetlen leválasztani az elmúlt évtizedekben párfunkciót betöltő személyeket a társadalom széles rétegeiről, így miközben egy új pártot fabrikálnának az erre motivációt érzők, nem tudnák világosan meghúzni azt a választóvonalat, hogy kik lehetnek tagok, vezetők, és kik nem. És itt bejátszik az ún. civil meghatározása is, hogy ki a valódi civil, és ki nem, mert bárki bármit mond, a jó isten se mossa le senkiről a vétket, ha ráfogják, hogy álcivil. Így aztán mindenkit be lehet sározni, főleg, ha a titkosszolgálatot is bevetik.

Vagyis a pesszimista forgatókönyv szerint egy valóban elementáris tűntetés tudna új erőket a politikai erőtérbe lökni. Csak még nem tudjuk, hogy mi az az igazi téma, ami a társadalom jelentős részét valóban érinti, és nem csupán ilyen budapesti Facebookos szlogen.

Forrás és az eredeti cikk:https://keresztapa.blog.hu/2015/02/10/utanuk_a_politikai_hulladek#more7158511