Ha nem lett volna hajdan egy tehetséges ember, szót sem érdemelne. Ha a gyűlölet-klub többi hangadójához hasonló tehetségtelen, frusztrált, bosszúálló lenne, meg se néztem volna a beszélgetést, amelyet Veiszer Alinda készített vele. De Fábry Sándor igazi tehetség volt, saját szakmai generációjának talán legtehetségesebbje. Ott voltam a Soros Alapítvány megalakulásának 10 éves évfordulójára rendezett estjén is, ahol lélegzetelállítóan bűvészkedett a szellemesség és a pofátlanság határmezsgyéjén és nem vétette el. Dőltünk a röhögéstől mindannyian, Soros György is, aki – megjegyzem – derekasan állta a sarat.
És most nézem ugyanezt az embert Veiszer Alinda műsorában,
és egy gyűlölködő, tehetségtelen, kisstílű, frusztrált hazudozót látok. A legjobban a balladai stílusban megfogalmazott sejtetésektől undorodom. Ez bevett módszer a fideszes gyűlölet klubban. Elmond egy hazug, gonosz fél mondatot a másik emberről és a többit a néző fantáziájára bízza. Mondjuk, hogy az édesapámnál látta, hogy egy olyan magyar klasszikusok sorozat van a könyvespolcon, amelyet bezúztak, de néhány példányt megőriztek és új kötésben odaadták a jó elvtársaknak. Micsoda? Miféle agyament hazugság ez? Maga is belezavarodik ebbe a képtelen történetbe. De a néző fantáziájára bízza, hogy vonja le a következtetéseket, hogy miféle kollaboráns is volt az Apám. És hogy járt nálunk a „csodálatos bauhaus lakásban”, amit a párttól kaptunk. Nem, nem a párttól kaptuk, hál’Isten. Apám 1948-ban a lakás akkori tulajdonosától vette bérbe a lakást, amely az államosításkor az önkormányzat tulajdonába került. Ezért nem vették el tőlünk, amikor Romániába deportálták az egész családot. És persze a legfőbb bűne a Soros Alapítvány, amely ezer és egy módon támogatta közvetve és közvetlenül őt is. Nemcsak első könyvének kiadását, hanem pl. a Hócipőt is, amelynek állandó szerzője volt. Nemcsak a lapot, hanem a rendezvényeiket is.
De gyűlöli Jancsó Miklós nyugati sörökkel telerakott frizsiderét, a Jancsó gyerekek Lee farmerját, Makk Károly joviális ölelését, mentora, Bacsó Péter komcsi felmenőit és persze az SZDSZ-t. Dőlnek ki a szájából a fidesz gyűlölet kommandójának patternjei. Mintha schmidt máriát vagy bayer zsoltot hallgatnám. De őket nem hallgatom, mert tudom, hogy belőlük a tehetségtelenség szülte gyűlölet beszél. De Fábryra ez nem igaz. Az ő sértett gyűlölködése mögött valami másnak kell lennie, fogalmam sincs, mi lehet az, csak azt látom, hogy mennyire végtelenül kisszerű és szomorú, amikor a tehetséget megöli az öngyűlölet.
Mindezek ellenére mégis ajánlom, hogy aki teheti, nézze meg ezt a beszélgetést.
Mégpedig azért, mert Veiszer Alinda az újságírói viselkedés magasiskoláját mutatja be. Okosan, higgadtan, célratörően kérdez, nem hagyja magát legyőzni, kizökkenteni, arról kérdezi Fábryt, amit meg szeretne tudni, nem hagyja, hogy Fábry mérhetetlenül agresszív viselkedésével, pimaszul ostoba és sértegető megjegyzéseivel meghátrálásra kényszerítse. Szelíden reagál az agresszióra Fábry pedig megszégyenülten kullog el. Bízom benne, hogy ezt egyszer még tanítani fogják az újságíró iskolákban.
