Mit tudtunk meg eddig az M1-en történt szombati tömegszerencsétlenségről?
Tudjuk, hogy már a baleset előtti órákban is katasztrofálisak voltak a látási viszonyok az autópálya egyes szakaszain.
Tudjuk, hogy a baleset előtt másfél órával, már történt egy szerencsétlenség ugyanabban a térségben, ahová mentőhelikoptert és több rohamkocsit kellett küldeni a súlyos sérültek miatt.
Tudjuk, hogy a rendőrség és a Közút Felügyelőség tisztában volt a veszéllyel, hiszen a forgalomjelző táblára kiírták, hogy erős oldal szél és rossz látási viszonyok tapasztalhatók, de semmiféle más óvintézkedést – forgalomlassítás, elterelés, lezárás – nem tettek.
Tudjuk, hogy Szlovákiában a porfelhő miatt ugyanebben az időben lezárták az ottani autópályát, nem engedtek fel autót a pályára.
Ács Sándornétól, a Kishantosi Mintagazdaság volt vezetőjétől azt is tudjuk, hogy a por, amelyet széthordott a szél, valójában azért keletkezett, mert Mészárosék és Tiborczék, az új földesurak, kiirtották azokat a fa- bokor- és egyéb növénysorokat, amelyek feladata a föld megkötése lett volna. Ugyanolyan barbár módon tarolták le ezeket a földeket is, mint az Európában egyedül álló Kishantosi Mintagazdaságot. Éppen úgy ahogyan a gyarmatosítók bántak a gyarmatok népeivel és természeti kincseivel.
Láthatjuk, hogy sem Pintér Sándor belügyminiszternek, sem Mészárosnak és Tiborcznak – a Közútfenntartó üzemeltetőinek és a pálya melletti földek birtokosainak – nincs mondanivalójuk az egy halálos áldozattal és 39 sérülttel és hatalmas anyagi kárral járó balesetről, és ezerrel megindult a szerecsenmosdatás, mely szerint kizárólag az autósok és kamionosok tehetnek a szerencsétlenségről. És biztosak lehetünk benne, hogy a vizsgálat is erre a megállapításra fog jutni.
Pedig mennyivel jobb és biztonságosabb lenne az élet ebben az országban, ha Pintér Sándor nem a pedagógusok és orvosok, hanem a rendőrség soraiban tenne rendet, Mészáros visszatérne a gázszereléshez, Tiborcz pedig… számára nincs ötletem, mert a lopáson kívül semmi másban nincs szakmai gyakorlata.
Nem hittem volna, hogy 40-50 évvel az olaszországi maffiafilmek – „A vizsgálat lezárult, felejtse el”, „Egy rendőrfelügyelő vallomása az államügyésznek” stb. – elkészülte után a valóságban is átélem mindazt, amit akkor a mozikban elborzadva láttam.
