Vásárhelyi Mária: Vámpírok ezek mind! – Kötelező olvasmány

Tényleg csak egy pillanatra(mert az ilyen hitvány figurákra még gondolni sem szeretek), de elgondolkodtam azon, hogy vajon milyen átkokat, szitkokat, szennyet szórt volna a #bayerzsolt nevű kormánypárti médialakáj egy ellenzéki politikusra vagy újságíróra, ha róluk derül ki, hogy feleségük, férjük politikai befolyását felhasználva, effektíve a #magyaremberek vérén gazdagodott. Már pedig most ez történt. A bíróság jogerős ítéletben mondta ki, hogy bayerné, Matusovits Andrea, az Országos Vérellátó Szolgálat igazgatójaként, titokban, áron alul adta el a nemzeti vérkincs egy részét külföldi multiknak. A Válasz online újságírója, igazi profiként járt utána évekkel ezelőtt, hogy mi történik a számos életmentő gyógyszer alapanyagául szolgáló vérplazmával, amelyet csóró #magyaremberektől vásárol meg a Vérellátó központ, hogy azután továbbadja gyógyászati és gyógyszerészeti alapanyagként. Az újságírónő (Élő Anita) többéves anyaggyűjtést követően derítette ki, hogy a kincset érő vérplazmát „Bayerné titokban adta el külföldi multiknak, amelyek a piaci ár alatt szállítják el a plazmát, verseny nélkül, olyan szerződés alapján, amelynek már nincs is magyar szereplője, közvetlenül két nagy multihoz kerül a magyar plazma és 2019-ben – a jogszabályok ellenére – tender nélkül ugyanaz a két cég kapta meg a vérplazma felvásárlásának jogát újabb három esztendőre”. És a hübrisz megint bukáshoz vezetett. Az ügyészség ugyanis a leleplezés ellenére nem indított vizsgálatot, szokás szerint tudomást sem vett a bizonyítékokkal alátámasztott cikkekről, viszont bayerné pert indított az újságírónő ellen, amelyet annak rendje és módja szerint mind az első, mind másodfokon elbukott. A bíróság kimondta, hogy az írás minden állítása bizonyítást nyert, a felperes által vezetett intézmény valóban jogsértő módon, áron alul, titokban adta el a vérplazmát multiknak és még abban is igazat adott a “vádlottnak”, hogy a sértett által kifogást módon bayernénak nevezte őt írásában. Merthogy valóban bayerné. És ekkor gondolkodtam el azon, hogy milyen mocsok áradat zúdult volna bármelyik nem kormánypárti szereplőre a publicista tollából, ha kiderül róla, hogy #szegényamagyaremberek vérét szívva tett szert jelentős anyagi haszonra. Sem a fantáziám, sem a szókincsem nem elég gazdag ahhoz, hogy elképzeljem, mi minden lett volna vérszívó piócán kívül, aki ezt az ellenzék oldaláról elköveti. Gondolom pl. “fehérjehalmaz”, “mocskos disznó” “nyálcsorgató libsi”, akit “jól pofán kell vágni”, “péppé kell verni” vagy “nyakig beásni az orgoványi erdőbe”. Az újságírónő számára “csak” börtönbüntetést követelt a feleségét megsértve érző publicista. Pedig valóban, belegondolva, elmondhatatlanul gusztustalan dolog csóró egyetemisták és más szegény emberek vérével kupeckedni. Még “dúlt keblű magyarnak” (bővebben ld. #Spiró György) sem kell ahhoz lenni, hogy az ember érezze ennek az ügynek a visszataszító, aljas mivoltát. És túl a konkrét ügyön ez az eset azt is bizonyítja, hogy mit jelent a “nemzeti patriotizmus”, a “magyarság”, a “nemzethez tartozás” a “hazaszeretet” a kormányoldal busásan megfizetett médialakájai számára.

 

Szerző. Vásárhelyi Mária