Végtelen szerénység elvtársak!

Az ég szerelmére, nehogy szóljanak a feleségemnek, hogy megint írtam a Kedves Vezetőről, mert megöl!
Szerinte ez már sok.
Szerintem is….Mindegy….Kezdjük!
A végtelen szerénység, elvtársak. Az! Azt szeretem a Kedves Vezetőben! Hogy mennyire reálisan, sebészi pontossággal, józanul – bruhaha! Vicc volt! – látja önmagát.
Nem lacafacázik, kimondja az igazat.
Óóóó, anyám! Még leírva is mennyire szánalom. Kimondja az igazat, mi? Basszus! Nem elég, hogy már magának is hazudik, de ráadásul még rá is csodálkozik, – Jé, tééényleg? Én lennék a megváltó? – és kajakra be is nyalja. – Ja! Most látom, tényleg én vagyok! –
Kiáll valami mikrofon elé, lényegtelen, mi elé, övé az egész cirkusz, és valami méla önteltséggel belebúgja érces baritonján az agyunkba, hogy „Európának a MAGUNKFAJTA szabadságharcosokra van szüksége”!
Nézegettem, van még ott valaki, normális esetleg? Aki szól, vagy integet? Hé, öcsém hát ne röhögtesd már ki magad teljesen! Eszednél vagy? Egy világ látta a [email protected] debreceni fóliaerdőt, hogy egy várost öltöztettek a debreceni pribékjeid fekete fóliába meg rácsokba, csak azért, mert úgy jártál-keltél ott, mint aki halkan belelépett!
Senki nincs aki szóljon, hogy főnök, nem divat már ilyen szép tűzött zakóhoz az önképzavar? Hogy sok minden, sok mindenkinek eszébe jut rólad – kétségtelenül vannak olyanok is, ne tagadjuk, akiknek közvetlenül az isten, Felcsútról, de semmi vész, vannak, akik a mai napig virágot visznek Ceausescu sírjára is – de a magadfajtákról a bátorság és a szabadságharc az biztosan nem!
Erre kiáll! Szombaton! Mintha nem lenne elég bajunk azzal, hogy már a péntekeinket is rendszeresen leamortizálja agyilag.
Ott áll az emberke, mintha tegnap még nem valami nyomorult fekete város díszletei között kacsázott volna, akit többen őriznek, mint az Egyesült Államok, és Oroszország elnökét együttvéve.
Az, aki a hermetikus zárás ellenére is, még Debrecenben is, a barátai között is, vagy micimackónak öltözött, vagy tényleg a golyóálló mellény gyógyult rá.
De, mindezek ellenére kiáll, és valami bődült őrültséggel nemcsak mondja, de őszintén gondolja is magáról, hogy „Európának a MAGAFAJTA szabadságharcosokra van szüksége”!
Mintha nem lett volna tegnap, nem lettek volna rácsok-őrök-fekete fólia Debrecen belvárosában. Elképesztő.
Nézzék! Én egy jámbor debreceni cívis vagyok. Sok mindent megéltem. Nem volt könnyű időszak, higgyék el. Elég, ha annyit mondok, hogy Kósa Lajost élvezhettem élőben, vagy kilenc évig.
Dráma! Lassan doktorálni tudok az elme kóros elváltozásairól.
Higgyenek nekem! Itt a baj nem kevés!