Viktor! Szorongsz-e?

“Szorongsz-e?

Amikor tízezer ember tüntet, és skandálja a neved, hogy tűnj el, szorongsz-e?

Amikor fél Európa ellened van, mert árulónak tart, szorongsz-e?

Amikor csak testőrök között mersz kilépni a házadból, szorongsz-e? Amikor a dédelgetett szurkolóid is kiröhögnek és ellened szurkolnak, szorongsz-e?

Amikor a világban mindig egyedül maradsz és a többiek elfordulnak, ha közelebb lépsz, szorongsz-e?

Amikor a neved szitokszóvá válik, szorongsz-e?

Amikor belenézel az unokád szemébe és meglátod benne a jövőt, szorongsz-e?

Amikor csak hajbókolók vesznek körül, de mögöttük felsejlik a zord valóság, a néma tömeg, szorongsz-e?

Amikor lehettél volna Kossuth, Rákóczi, Bethlen, te Horthy és Kádár lettél, szorongsz-e?

Amikor tudod, mert okos vagy, hogy egyszer vége lesz és ragadozóból riadt áldozat leszel, szorongsz-e?

Amikor este lefekszel és tudod, hogy holnap és azután és ezentúl mindig, minden egyes nap, egészen az utolsó napig ugyanez lesz, szorongsz-e?

Én szoronganék a helyedben.” (Győrfy András)

/Piréz/