Vujity Tvrtko döbbenetes írást tett közzé

A bejegyzés változtatás nélkül.

Nehéz szívvel írom ezeket a sorokat, hiszen az én hazám számomra a világ legszebb országa! Most éppen itthon vagyok, amúgy több, mint 12.000 kilométerre lakom Magyarországtól. ÉS IGEN: ennek részben az (is) az oka, hogy nem akartam, hogy a Záhonytól Hegyeshalomig világhírű magyar politikusok -és az általuk gerjesztett indulatok- túlzottan nagy hatást gyakoroljanak az életemre.

Írtam már arról, hogy micsoda meddő szélmalomharc volt állandóan magyarázkodnom, hogy akkor most jobboldali vagy baloldali, nemzeti vagy liberális vagyok-e, illetve: mi a hozzáállásom a jelenlegi miniszterelnökhöz vagy éppen a volt kormányfőhöz. Bátran leírhatom: LEGINKÁBB SEMMILYEN! Újságíró vagyok és ember, PONT KÖZÉPEN!

Facebook-oldalamon látom, hogy vannak olyanok, akik akár egy kakaóscsigás-bejegyzés okán is azonnal eljutnak a kormánypárthoz vagy éppen az ellenékhez. Megrendítő volt olvasnom, hogy egy -koronavírus miatt- hónapokig élet és halál között lebegő politikus milyen üzeneteket kap (a jókívánságok mellett tömegével érkeztek az állapotának rosszabbra fordulását, illetve a halálát remélő bejegyzések).

Egyesek már alapértelmezettnek veszik a gyűlöletet. Meg az alaptételt: a másik oldal is ezt teszi! Bizonyos szegmensekre kockázat nélkül leírhatom: ezt tetted, politika!

Elvették a nemzeti ünnepek emelkedettségét, a kitüntetések értékét, hiszem ma már nem csak az számít, hogy ki milyen elismerést kap, hanem az is (egyesek szemében főleg az), hogy kitől kapta. Ha valaki keresztet kap, mások visszaadják, ha énekesünknek kiosztották a Kossuth-díjat, tömegek köpködték meg.

Most én is írhatnék végzett szakmámról, az újságírásról. Arról, hogy egyes részeit mivé silányította a politika. Írhatnék azokról a “kollégákról”, akik filmet még nem készítettek, épkézláb cikket még nem közöltek, de állami kitüntetést már kaptak, csak azért, mert jó “megmondóemberek”, de részleteiben ezt nem teszem. Nem teszem csak jelzem. Ha mélyebben belemennék, akkor én is beszállnék valamibe, amibe nem akarok, jeleznem viszont -saját magam miatt is- erkölcsi kötelességem.

Nem tartom normálisnak, hogy ma már az is “újságíró”, aki attól az, hogy egy tévé képernyőjén szidalmaz bizonyos politikusokat.

Rendben, az Egyesült Államok egyik egyetemén tanultam az újságírást, mégis MAGYAR vagyok, hiszen főleg ezen a nyelven publikálok, és -ez mostani írásomnak a lényege- Magyarországon fizetek adót!

Ha pedig ez így van, akkor nekem is lehet -van is- szavazati és véleményalkotási jogom! Röviden le is írom, méghozzá -pártállásra tekintet nélkül- nekik, a magyar politikusoknak!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim a “Tisztelt Házban” és azon kívül!

Ha egy kétkezi munkás elvégzi a dolgát, megkapja a fizetését. Pénzét pedig arra költi, amire csak szeretné. Ezért süt a pék, ezért tanít a tanát, ezért aszfaltoz az útburkoló, ezért fest a festő, ezért főz a szakács. Dolgozik=pénzt kap=elkölti!

Önök a munkások pénzéből élnek, a társadalom az adóforintokból fizeti önöket! Ennek az országnak a lakói és adófizetői az önök igazi munkáltatói. Ők fizetik a politikusok járandóságát, benzinkártyáját, repikeretét, van, akinek még a lakhatását is! Ez rendben is van, hiszen azért vannak a választások, hogy programok alapján valakik elnyerjék a lakosok (választók) bizalmát. A győztes politikusok ezzel nyernek felhatalmazást -többek között- az állami bevételek elosztásához, újraelosztásához.

Én csak egyetlen adófizetője vagyok Magyarországnak. Csak a saját nevemben írhatok, ugyanakkor ezt most meg is teszem:

Nem adtam felhatalmazást arra, hogy a pénzemből (ha mások is így gondolják, akkor az össz-adófizetői bevételekből) -képletesen és a valóságban is- gyűlölettel plakátolják tele az országot. Nem azért fizetek adót, hogy folyamatosan önökről kelljen híreket néznem, hogy az önök egymás iránti mérhetetlen gyűlöletével kelljen akaratlanul is mérgeznem magam. Kis túlzással már egy normális zeneszámot nem tudok úgy meghallgatni az internetes platformokon, hogy előtte ne jöjjön valamilyen gyűlöletkeltő politikai bejátszás… Miért nem finanszírozzák ezt saját zsebből? Miért kellenek ehhez az én adóforintjaim?!

Még több betömött kátyúért, újabb felújított iskoláért és anyagilag jobban megbecsült dolgozókért szívesen fizetek. De miért kell fenntartanom komplett szerkesztőségeket, amelyeknek főleg mások lejáratása a fő profilja?! Miért kell fizetnem újabb és újabb plakátokért, cikkekért, más “kreatív” anyagokért, amelyek mások kárát szolgálják! Miért én fizetem az önök számláját?! Miért nem önök a sajátjukat?!

Szerencsés vagyok és mégsem az. Olyan helyen élek, ahol TILOS az óriásplakátok kihelyezése, mert a helyiek szerint sem termékek-, sem politikusok képeivel, politikusok üzeneteivel nem szabad elrontani a gyönyörű tájat. Ugyanakkor ez a hely 12.000 kilométerre van Magyarországtól. Engem ne azért irigyeljenek, mert szépen süt a Nap és mámorító az óceán morajlása. EGY ÉV ALATT EGYETLEN POLITIKUS NEVÉT NEM HALLOTTAM! Aloha-földön a politikus ugyan olyan szakma, mint a többi. főleg pedig: nem róluk, nem a politikusokról szólnak a mindennapok, igazából ismeretlenek is. Elvégzik munkájukat, megkapják érte a pénzüket és arra költik, amire akarják. Mint a normális dolgozók…

Eljátszom a gondolattal: mi lenne, ha önök is végre pékek, tanárok és asztalosok lennének?! Elnyerve a közbizalmat azon dolgoznának, hogy kevesebb legyen a feszültség, pláne egy pusztító világjárvány idején.

Sajnos túlzottan felemelték a tétet. Ha önökre gondolnak, sok embernek már nem a szakmájuk becsülete jut az eszébe, annak ellenére sem, hogy a politika, vagyis a népképviselet a világ egyik legszebb szakmája (kellene, hogy legyen). Ehelyett ott a mérhetetlen gyűlölet, a mocskolódás, egymás nemzetárulózása, gyalázása. MINDENT ÖNÖK SZABNAK MEG! Csak az a baj, hogy az én pénzemből.

Csak egy a sok példa közül: ha megjelenik egy lejárató cikk vagy riport, az sokszor az emberek adóforintjaiból fenntartott vagy azzal megtámogatott médiumban jelenik meg. Ezt követi a lejáratott politikus által indított perek sokasága, amit a becsületesen dolgozó emberek áltat a központi költségvetésbe befizetett pénzből működő bíróságok bírálnak el. Az esetleges megítélt kártérítést pedig áttételesen az adófizetők pénzéből fizetik ki! Önöknek szinte semmi vesztenivalójuk nincsen. ÉS EZT -a fentieket- LEHETNE MINT KÁTYÚRA, BÉREMELÉSRE, KÓRHÁZ-, ÉS ISKOLAFELÚJÍTÁSRA KÖLTENI!

Ez pedig csak egy példa, és mennyi van még…atya ég…

Eközben önök sosem fogják megérteni -mert nincs is rá objektív mérőszám-, hogy az emberekben amúgy is meglévő feszültséghez, a vírus miatti folyamatos félelemhez mit tudna hozzátenni egy nyugtató szó… és mit okoz a folyamatos gyűlölet.

Állandóan azt hallom önöktől -minden oldalról- hogy a 2022-es választás “élet-halál kérdése”. Tudják -mint egy háború szemtanúja és túlélője- egyszer szívesen elmesélném önöknek, hogy mi is az élet és a halál kérdése. Számomra amúgy az, hogy tudok-e enni adni a gyermekeimnek, vagy az, hogy meg tudom-e teremteni számukra a békés családi légkört. Finom leszek: önök ehhez itthon, Magyarországon nem tettek túl sokat hozzá…

Állandó kérdés volt bennem, hogy tudok-e jó magyar lenni 12.000 kilométerre a szülőhazámtól?! Ma már tudom a választ: határozottan IGEN! Mert onnan is tudtam segíteni a rászorulókat (a sajátomból), ráadásul békében és nyugalomban sokkal többet és jobban is tudtam alkotni. Békében, Alohában. Aloha magyarul azt jelenti: Isten lehelete…

Volt egy megvalósíthatatlan álmom: az, hogy egy hatalmas repülőgépre felültessem hazám összes polgárát és elvigyem Szrebrenicába, Ruandába vagy Haitire, hogy hazaérve mindenki elkezdje megbecsülni az iható vizet, az ehető kenyeret és az ágyat, amelyen alszik. Ma már Hawaiira is elvinnék mindenkit azzal a bizonyos repülővel, hogy érezhessék az emberek, milyen óriásplakátok és 0/24 politika nélkül élni. ÉLNI egy olyan helyen, ahol a politikus szinte pék, asztalos, tanár és bányász.

Még egyszer mondom: a pék, az asztalos a tanár és a bolti eladó a saját pénzét költi. Önök, politikusok -pártállásra tekintet nélkül- pedig az enyémet! Meg a pékét, a tanárét, az asztalosét és a bolti eladóét.

Csak a saját nevemben beszélhetek: én NEM ADTAM FELHATALMAZÁST önöknek arra, hogy adóforintjaimat gyűlöletre költsék. Talán önöknek nem nagy veszteség egy család elvesztése; ám tény: részben ez (is) az oka annak, hogy inkább teknősökre vigyázok Oahu szigetén. Mert elegem lett a háborúból. A teknősök amúgy kedves állatok, nem bántanak senkit, nekem elhihetik…

Barátsággal: Vujity Tvrtko

Utóirat: ahogy korábbi, társadalmi kérdéseket érintő bejegyzéseimnél, most is megkérlek Titeket, hogy konkrét politikusok vagy politikai pártok nevét NE EMLÍTSETEK, mert általános jelenségről írtam… KÖSZÖNÖM. Ha pedig egyetértesz velem, oszd meg bátran a posztomat. Hátha eljut egy-két érintetthez.

Szerző. Vujity Tvrtko