Welsz Tamás rejtélyes halála Homonnay Gergely halála tükrében

Ha létezik haláleset a közelmúltból, aminek senki sem hiszi el a hivatalos változatát, az az övé. A hivatalos verzió úgy hangzik: az élet császáraként viselkedő hétpróbás nemzetközi szélhámos, miután maga hívta ki a rendőröket, hogy átadja, a rendelkezésére álló bizonyítékokat Simon Gábor, az MSZP volt elnökhelyettese ellen az eltitkolt osztrák bankszámla ügyében csalás miatt folyó nyomozásban, titokzatos méreget vett be (vagy a helyszínen tartózkodó közegek társaságában vagy már távoztában a rendőrautóban), rosszul lett és a mentőállomáson, ahová a rendőrök vitték, meghalt. Mindez szintén 2014 márciusában történt.

A hivatalos változathoz képest ebben az esetben semmivel nem fantasztikusabbak a városi legendák, miszerint Welszt megölték a rendőrség (vagy álrendőrök) közreműködésével az MSZP vagy éppen a Fidesz megrendelésére (hogy tudniillik ne derüljön ki, hogy Simon mennyire bűnös vagy éppen hogy nem az), netán a tanúvédelemben álnéven él tovább a világ másik felén. Ezekkel a változatokkal csak az a gond, hogy bármelyiket sokkal egyszerűbben, kisebb reflektorfényben, kevesebb kockázattal is meg lehetett volna szervezni. Csakhogy ez igaz az öngyilkosságra is. A boncolás egyébként annyit állapított meg, hogy „összeomlott a keringése” (ami a morbid orvosviccre emlékeztet: mindenki úgy hal meg, hogy a szíve megáll).

A 41 éves Welsz a hatóságokkal is összekacsintó nemzetközi szélhámos mintapéldánya volt. Beszállt a magán betegszállításba, az indulás előtt befuccsolt Sólyom légitársaságba, finanszírozta a pénzes celebek afrikai adrenalintúráját, a Bamako Rally-t – igaz, forrásaink szerint le is húzta a résztvevőket: a helyi hadsereggel együttműködve és osztozva védelmi pénzeket szedett a veszélyesebb zónákon áthaladásért.

A legnagyobb bizniszének az útlevélbolt tűnik: Bissau-Guinea – ahol lakcímmel is rendelkezett – és más egzotikus országok nevében kiállított passzusokkal házalt, s ha a kuncsaft úgy kívánta, pénzmosásra is alkalmas helyi cégek alapításában is közreműködött. Tette ezt annak ellenére, hogy a magyar tiszteletbeli konzuli szolgálat többször figyelmeztette a regnáló kormányokat, hogy valami nem stimmel Welsz-szel – akit egyébként Panama hatóságai köröztek okirat-hamisításért, de Magyarország hónapokon keresztül halogatta a kiadását.

A határokon átívelő útlevélüzlet kapcsán úgy tudni, felfigyelt rá a szlovák titkosszolgálat is, a nyugati országos hírszerzésének pedig úgy került a látókörébe, hogy egy, elsősorban Észak- és Közép Afrikában tevékenykedő fegyverkereskedő banda nyomait kutatták, amelyhez egy magyar származású, de évek óta Afrikában élő férfi is kapcsolódik – az illetővel állítólag Welsz is tartotta a kapcsolatot.

Bissau-Guinea az ország ásványvagyona (főképp olaj, foszfát és bauxit) miatt is érdekes – ezek a kincsek információink szerint magyar nagyvállalatok érdeklődését is felkeltették, Welsz pedig maga kínálkozott közvetítésre. Nem jött be viszont a Dél-Amerikai álma: az uruguayi vasút korszerűsítésében tervezett részt venni. A térséget ismerő más források ugyanakkor emlékeztetnek arra, hogy Montevideóhoz – ahol Welsz többször megfordult, egy ízben az ex-APEH-os Papp Alberttel – amerikai léptékkel közel esik a paraguayi-argentin-brazil hármas határ paraguayi oldalán található Ciudad del Este, amit a nemzetközi hírszerzés a térség egyik fő illegális fegyverelosztó központjának tart. Miközben a térség – hasonlóan egyébként Bissau-Guineához – kábítószer-kereskedelme is virágzik.

A magyar hatóságokat vádalku reményében nem először segítette Welsz – állítják ismerői, akik kizártnak tartják, hogy a kalandos életet élő, és az életet szinte habzsoló férfi az öngyilkosságig berezelt volna attól, hogy belekeveredik Simon osztrák számlán parkoló kétszázmillió forintjának ügyébe.

Rádi Antónia